Ha most küldhetnék egy üzenetet a tíz évvel fiatalabb önmagamnak, nem lottószámokat írnék bele. Pedig csábító. Aztán rájönnék, hogy azzal pont azt a tanulást ütném ki, ami idáig elhozott. Szóval inkább ezt mondanám neki. Nekem. Magamnak.
Ne vásárolj baromságokat.
Előbb vegyél olyasmit, ami pénzt termel. Utána jöhetnek a vágytárgyak. Fordítva csak ideig-óráig szórakoztató.
Az élet nem igazságos.
Soha nem volt, és nem is lesz az. A jó hír? Az igazságtalanság nem csak akadály, hanem eszköz is. Ha megtanulod, hogyan használd, előnyödre válik.
Kezdj el sportolni ma. És ne hagyd abba.
Úgy legyen a mozgás az életedben, mint a fogmosás. Ha kihagyod, később nagyon megbánod.
Az időd a legértékesebb vagyonod.
Időt olyasmire cserélni, ami nem tölt fel, nem okoz örömet, és nem visz előre – a lehető legrosszabb üzlet.
Az első gondolatom persze az volt, hogy „küldök pár nyerő számot”. Aztán leesett: attól még gyorsabban felejteném el a fenti négyet. Ha viszont ma megfogadom őket, tíz év múlva meg fogom köszönni magamnak.
Tudod, mi a legviccesebb? Hogy a tíz évvel ezelőtti énem valószínűleg legyintene.
„Ja persze, majd pont te mondod meg…” – morogná, miközben rendeli a harmadik teljesen felesleges kütyüt. Sebaj. Legalább most már tudom.
Kezdjük a pénzzel (mert mindig ott fáj először)
Az első fizetésemnél Dagobert bácsinak éreztem magam. Három hét múlva meg anyámnak írtam, hogy tudna-e kölcsönadni buszjegyre. Mi történt? Minden „menőt” megvettem, ami nem hozott vissza egy forintot sem.
Azóta világos: előbb a tyúk, aztán a dizájner tojástartó. Ha nincs tojás, a tojástartó csak porfogó.
Az igazságosság mítosza
Az élet igazságossága olyan, mint a fodrásznál a sorszám: hiába jöttél előbb, ha valakinek „csak egy kis igazítás” kell. Előre fog menni.
Ez nem cinizmus. Ez realizmus.
És ha elfogadod, felszabadító. Mert onnantól nem azon pörögsz, hogy „miért velem történik”, hanem azon, hogyan jövök ki belőle jól. Szörfözöl a hullámokon, nem reklamálsz, hogy miért nem lapos a tenger.
Sport, mielőtt a tested felmond
A tested olyan, mint egy használt autó. Ha nem viszed szervizbe, egyszer csak félreáll az út szélén. És harminc felett már nem működik a „jó anyagcserém van” kifogás.
Nem kell maraton. Nem kell crossfit-őrület.
Elég, ha minden nap mozogsz valamit, ami nem a távirányító. A gravitáció türelmes. De mindig nyer.
Az idő: a csendes tolvaj
Az időről órákig tudnék beszélni – igen, ironikus.
Minden perc, amit olyasmire pazarolsz, ami nem visz előre, nem tanít, és nem tesz boldoggá, olyan, mintha apróval fizetnél egy Ferrariban. Hangos. Látványos. De nem jutsz vele messzire.
Az időt nem lehet újratölteni. Nincs powerbank. Egyszer elfogy. És kész.
Nem vagyok bölcsebb, csak tapasztaltabb. Ezek a tanácsok ma is élnek. Tíz év múlva is élni fognak. Az alapigazságok nem változnak – csak mi értjük meg őket később. Néha túl későn. De még nem most.
Gyakran ismételt kérdések
Hogyan kezdjem el a sportot, ha utálok mozogni?
Apróval. Napi 10 perc séta, egy dalra tánc a nappaliban. Ha nem kínzás, hanem élvezhető, fennmarad.
Mi számít felesleges vásárlásnak?
Ami fél év múlva porosodik, vagy amit csak bizonyításból vettél. Ha nem használod vagy nem termel értéket, gyanús.
Hogyan fordítható előnyömre az élet igazságtalansága?
Az elfogadással. Amit nem tudsz kontrollálni, azon kár rágódni. A reakcióid viszont a tied.
Mennyit ér valójában az időm?
Számold ki az órabéred. Aztán kérdezd meg: megérné ezért fizetni? Ha nem, az idődet se add oda.
Nem késő 40, 50 vagy 60 felett elkezdeni?
Nem. A legjobb időpont tíz éve volt. A második legjobb: ma.
Sikert és boldogságot: