Életmód

Van valami különös abban, ahogy az élet működik. Akár zongorázni tanulsz, akár egy kapcsolatot próbálsz életben tartani, akár azt szeretnéd, hogy végre ne háromnapos fellángolás legyen az „új életed” – mindig ugyanoda lyukadsz ki: az ismétléshez. Igen, ahhoz a bizonyos unalmas, szürke, kicsit monoton dologhoz, ami valójában a legnagyobb varázslatot rejti magában.

Van valami különös abban, ahogy az élet működik. Akár zongorázni tanulsz, akár egy kapcsolatot próbálsz életben tartani, akár azt szeretnéd, hogy végre ne háromnapos fellángolás legyen az „új életed” – mindig ugyanoda lyukadsz ki: az ismétléshez. Igen, ahhoz a bizonyos unalmas, szürke, kicsit monoton dologhoz, ami valójában a legnagyobb varázslatot rejti magában.

Volt már olyan érzésed, hogy eltörpülsz az univerzum mérete mellett? Hogy csak egy porszem vagy a végtelenben? Én is átéltem ezt. Utoljára, amikor megnéztem ezt a videót: https://youtu.be/GoW8Tf7hTGA?t=41 Az első gondolataim ilyenkor mindig ugyanazok: „mi értelme ennek az egésznek? Olyan kicsi vagyok, hogy semmit sem számítok!”

Mi lenne, ha a tíz évvel idősebb éned most megjelenne az ajtóban? Mosolyogva megölelne, és azt mondaná: „Köszönöm, hogy nem adtad fel”? Vagy csak sóhajtana egyet, és odavetné: „Komolyan, erre ment el tíz év?” Ha inkább az utóbbi verzió rémlik fel, talán itt az ideje újragondolni, mit építesz ma a jövőd alapjaiba.

Volt már olyan érzésed, hogy bármennyit pörögsz, az életed akkor is elmegy melletted? Én éveken át úgy gondoltam, hogy a hatékonyság nálam már zsebben van. Excel-táblák, időmenedzsment appok, Ferriss-féle trükkök – minden megvolt. Aztán rájöttem, hogy valójában csak úgy rohangáltam, mint egy túl lelkes kölyökkutya a saját farkát kergetve.

Van az a pillanat, amikor az ember legszívesebben előkapna egy időgépet, és visszatekerné az időt. Lehet, hogy nálad ez egy elsietett mondatnál jött elő, másnál egy elpuskázott lehetőségnél – a közös nevező ugyanaz: vannak dolgok, amik egyszerűen nem ismételhetők meg. És amíg az időgép gyártósoron nem áll be a futószalag (spoiler: nem mostanában fog), nézzük meg, mi az a négy dolog, amit jobb, ha azonnal komolyan veszünk.

Észrevetted már, hogy a születésnapok, karácsonyok és szilveszterek úgy követik egymást, mintha valaki a távirányítón a gyors előretekerést nyomkodná? Egyik pillanatban még július van, a másikban már a szilveszteri pezsgő pukkan. Néha tényleg úgy tűnik, mintha az évek szélsebesen száguldanának el mellettünk. A helyzet az, hogy az időérzékelésünk nem olyan pontos, mint egy svájci óra. Nem a valóság pereg gyorsabban, hanem az agyunk érzékeli így. Ezért fordulhat elő, hogy a fogorvosnál tíz perc egy örökkévalóságnak tűnik, miközben egy vidámparki délután úgy repül el, mintha csak egy kávészünet lett volna.

Volt már olyan érzésed, hogy minden rendben van, mégis valami hiányzik? Mint amikor egy leves finom, de érzed, hogy valami nem stimmel, és csak később jössz rá: hiányzott belőle egy kis só. Ugyanez történik velünk is, amikor azt érezzük: vágyunk valamire, ami még nincs meg, és emiatt nem vagyunk teljesen elégedettek az életünkkel. És most jöhetne a sablonos önfejlesztős szöveg, hogy „légy hálás, hiszen már most is csodás életed van!” – de álljunk meg. Lehet, hogy igaz, de ha őszinték vagyunk, akkor a helyzet az, hogy nem vagy elégedett. És ez teljesen rendben van. A kérdés csak az: mit kezdesz vele?