Motiváció

Láttál már olyan embert, aki mintha titokban szuperhős lenne? Aki hajnalban már fut, napközben világot ment, este pedig még mindig mosolyog? Sokáig azt hittem, ezek az emberek valami különleges képességgel születtek. Aztán rájöttem: nem a génjeikben van a titok, hanem a fejükben.

Van egy különleges szuperképességünk, amit ritkán használunk okosan: bármit el tudunk rontani. És ez nem tragédia – ez maga az emberi lét. Gondolj bele: hány dologban próbáltál már jobb lenni, csak azért, mert „kell”? Aztán rájöttél, hogy a lelkesedésed lassan elszivárog, és az egész egy kínlódás. Pedig ha megtanulod okosan kezelni a „feladást”, az az egyik legnagyobb erőforrásod lehet.

Van, aki az ötleteit úgy őrzi, mintha aranyrudakat dugdosna a párnája alá. Fél, hogy ha megosztja őket, akkor szegényebb lesz. Pedig az ötletek nem olyanok, mint a pénz vagy az alma, amit ha odaadunk, nekünk kevesebb marad. Az ötletek inkább olyanok, mint a tűz – minél több gyertyát gyújtasz vele, annál világosabb lesz a szoba.

Van valami különös abban, ahogy az élet működik. Akár zongorázni tanulsz, akár egy kapcsolatot próbálsz életben tartani, akár azt szeretnéd, hogy végre ne háromnapos fellángolás legyen az „új életed” – mindig ugyanoda lyukadsz ki: az ismétléshez. Igen, ahhoz a bizonyos unalmas, szürke, kicsit monoton dologhoz, ami valójában a legnagyobb varázslatot rejti magában.

Kaptad már azon magad, hogy egy régi ismerősöd Instáját görgetve egyre kisebbnek érzed magad? „Bezzeg neki már háza van… bezzeg ő már vezető… bezzeg ő bejárta a fél világot…” – közben meg te a kanapén ülsz, kezeden a bögre, és azon gondolkodsz, vajon mikor maradtál le az életről. Pedig a válasz egyszerű: nem maradtál le semmiről, csak rossz tükörbe nézel.

Volt már olyan érzésed, hogy eltörpülsz az univerzum mérete mellett? Hogy csak egy porszem vagy a végtelenben? Én is átéltem ezt. Utoljára, amikor megnéztem ezt a videót: https://youtu.be/GoW8Tf7hTGA?t=41 Az első gondolataim ilyenkor mindig ugyanazok: „mi értelme ennek az egésznek? Olyan kicsi vagyok, hogy semmit sem számítok!”

Mi lenne, ha a tíz évvel idősebb éned most megjelenne az ajtóban? Mosolyogva megölelne, és azt mondaná: „Köszönöm, hogy nem adtad fel”? Vagy csak sóhajtana egyet, és odavetné: „Komolyan, erre ment el tíz év?” Ha inkább az utóbbi verzió rémlik fel, talán itt az ideje újragondolni, mit építesz ma a jövőd alapjaiba.

Van az a pillanat, amikor az ember legszívesebben előkapna egy időgépet, és visszatekerné az időt. Lehet, hogy nálad ez egy elsietett mondatnál jött elő, másnál egy elpuskázott lehetőségnél – a közös nevező ugyanaz: vannak dolgok, amik egyszerűen nem ismételhetők meg. És amíg az időgép gyártósoron nem áll be a futószalag (spoiler: nem mostanában fog), nézzük meg, mi az a négy dolog, amit jobb, ha azonnal komolyan veszünk.