Motiváció

A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.

A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.

A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.

Tudod, mi a közös a rossz hangulatban és a mocsárban? Minél többet vergődsz benne, annál mélyebbre süllyedsz. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy órák óta ugyanazon rágódsz, itt az ideje váltani – de nem úgy, ahogy gondolnád.

Valahol most is van valaki, aki mintha turbó fokozatba kapcsolt volna. A cége pörög, az előléptetéseket dobálják utána, az edzőteremben pedig úgy fejlődik, mintha titokban szuperkatonai programban venne részt. Te meg ülsz a konyhaasztalnál, kávéval a kezedben, és azon gondolkodsz: „Én mit csinálok rosszul?”

Ha most küldhetnék egy üzenetet a tíz évvel fiatalabb önmagamnak, nem lottószámokat írnék bele. Pedig csábító. Aztán rájönnék, hogy azzal pont azt a tanulást ütném ki, ami idáig elhozott. Szóval inkább ezt mondanám neki. Nekem. Magamnak.

Tudod, mi a közös benned és Michelangelo Dávidjában? Mind a ketten kicsit tökéletlenek vagytok. Csakhogy míg a Dávid ettől lett világhírű, te meg itt görnyedsz a tükör előtt, és azon agyalsz, mit kellene még magadon „javítani”. Na, üljünk le egy kávéra, és beszéljük át ezt nyugodtan.

Volt már olyan napod, amikor este hazaértél, ledobtad a táskád, és arra gondoltál: „Hullafáradt vagyok, mégsem vagyok semmivel sem előrébb, mint tegnap!” Nem fáradtság volt. Inkább az a furcsa, üres érzés, hogy ment a pörgés, mégsem mozdult semmi. Itt szokott becsúszni a nagy félreértés. Hogy ha még többet dolgozol, akkor majd valami történik. Előléptetés, elismerés, pénz, nyugalom. Bármi. Csakhogy a valóság sokszor az, hogy csak egyre mélyebb árkot ásol – rossz helyen.