Produktivitás

Van egy különleges szuperképességünk, amit ritkán használunk okosan: bármit el tudunk rontani. És ez nem tragédia – ez maga az emberi lét. Gondolj bele: hány dologban próbáltál már jobb lenni, csak azért, mert „kell”? Aztán rájöttél, hogy a lelkesedésed lassan elszivárog, és az egész egy kínlódás. Pedig ha megtanulod okosan kezelni a „feladást”, az az egyik legnagyobb erőforrásod lehet.

Van valami különös abban, ahogy az élet működik. Akár zongorázni tanulsz, akár egy kapcsolatot próbálsz életben tartani, akár azt szeretnéd, hogy végre ne háromnapos fellángolás legyen az „új életed” – mindig ugyanoda lyukadsz ki: az ismétléshez. Igen, ahhoz a bizonyos unalmas, szürke, kicsit monoton dologhoz, ami valójában a legnagyobb varázslatot rejti magában.

Van valami különös abban, ahogy az élet működik. Akár zongorázni tanulsz, akár egy kapcsolatot próbálsz életben tartani, akár azt szeretnéd, hogy végre ne háromnapos fellángolás legyen az „új életed” – mindig ugyanoda lyukadsz ki: az ismétléshez. Igen, ahhoz a bizonyos unalmas, szürke, kicsit monoton dologhoz, ami valójában a legnagyobb varázslatot rejti magában.

Volt már olyan érzésed, hogy bármennyit pörögsz, az életed akkor is elmegy melletted? Én éveken át úgy gondoltam, hogy a hatékonyság nálam már zsebben van. Excel-táblák, időmenedzsment appok, Ferriss-féle trükkök – minden megvolt. Aztán rájöttem, hogy valójában csak úgy rohangáltam, mint egy túl lelkes kölyökkutya a saját farkát kergetve.

Észrevetted már, hogy a születésnapok, karácsonyok és szilveszterek úgy követik egymást, mintha valaki a távirányítón a gyors előretekerést nyomkodná? Egyik pillanatban még július van, a másikban már a szilveszteri pezsgő pukkan. Néha tényleg úgy tűnik, mintha az évek szélsebesen száguldanának el mellettünk. A helyzet az, hogy az időérzékelésünk nem olyan pontos, mint egy svájci óra. Nem a valóság pereg gyorsabban, hanem az agyunk érzékeli így. Ezért fordulhat elő, hogy a fogorvosnál tíz perc egy örökkévalóságnak tűnik, miközben egy vidámparki délután úgy repül el, mintha csak egy kávészünet lett volna.

Van egy ismerős mondat, ami újra és újra előkerül a fejünkben: „majd ha jobban felkészültem”, „majd ha többet tudok”, „majd ha minden tökéletes lesz”. Csakhogy ez a hang nem az igazságot suttogja, hanem egy kifinomult kifogást gyárt, amivel az agyunk a komfortzónánkban akar tartani. Miközben mi a nagy pillanatra várunk, az élet nem nyomja le a szünet gombot – a lehetőségek pedig szépen elsétálnak mellettünk. Emlékszel a kínai közmondásra? „A legjobb időpont, hogy elültesd a fát, húsz évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont most van.” Ennél frappánsabban nem is lehetne összefoglalni, miért nem érdemes halogatni.

Reggeltől estig pörögsz, időre ébredsz, időre dolgozol, időre eszel, és estére úgy dőlsz be az ágyba, mint egy kifacsart citrom. Aztán ránézel a bankszámládra, és rájössz: valami nagyon nem stimmel. Mintha valaki lopná a pénzed, amíg alszol, miközben te becsülettel gürizel. Ismerős érzés? Nyugi, nem veled van a baj – csak a stratégiával. Képzeld el, hogy egész nap makkokat gyűjtögetsz, de közben egy lyukas hátizsákba pakolod őket. A nap végén hiába fáradtál el, semmi nem marad nálad. Pont így működik az is, ha egész nap csak rohansz, de nem jó irányba teszed bele az energiád.

Ha valaha próbáltál elmagyarázni valakinek egy bonyolult témát, biztosan megtapasztaltad: hirtelen rájössz, mennyi mindent nem tudsz még igazán. Olyan ez, mint amikor valaki azt hiszi, hogy jól tud főzni, aztán vendégeket hív – a konyhában gyorsan kiderül, mennyire áll biztos lábakon a tudása. A tanítás nem csak a másikról szól, hanem rólad is: arról, hogy közben te magad is mélyebb szintre lépsz.