Van az a ritka állapot, amikor minden… működik. A számlák rendben, a kapcsolat békés, a munka nem őrjít meg. És pont ilyenkor jön a gyanús csend. Mint amikor a horrorfilmben hirtelen elhallgat a zene. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: hátradőlni, és elhinni, hogy „na, most már így marad”, vagy egy kicsit előre dolgozni. Nem pánikból. Inkább józan önvédelemből.
-
Te tudod, mi az adó, és mire és mennyit és hova és mikor kell befizetni? És tudod, mi az a költségvetés? És mi az osztalék és ki jogosult rá? Számtalan olyan igazán fontos dolog van, amit az életben nagyon fontos lenne ismerni, mégsem tanítják az iskolában.
-
Tudod, mi a közös a jó borban és az igazán menő emberekben? Hogy az évek múlásával csak jobbak lesznek. Míg a többség azt hiszi, hogy az öregedés egyenlő a megkövesedéssel, te pont az ellenkező irányba tartasz. Na, beszéljük ki, hogyan lehetsz mentálisan rugalmasabb hatvanévesen, mint húszévesen voltál!
-
Ismerős az a reggel, amikor már az első öt perc jelzi: „na, ma nem te nyersz”? Kiborul a kávé, a busz elmegy az orrod előtt, és valaki már korán úgy néz rád, mintha te lennél minden baj forrása. Ilyenkor két út van: visszabújsz az ágyba (lélekben legalább), vagy azt mondod: oké, nézzük, mit lehet ebből kihozni.
-
Tudod, mi a közös abban, amikor januárban befizetünk az edzőterembe, aztán februárra már csak a bankkártyánk jár oda? Vagy amikor megfogadjuk, hogy holnaptól egészségesen eszünk, de egy hét múlva már megint a pizzafutárt hívogatjuk? Az, hogy azt hisszük, egyetlen nagy nekibuzdulással meg lehet változtatni az életünket. Spoiler alert: nem lehet.
-
-
-
-
-
-