Egyetlen aprócska tárgy segítségével az életed garantáltan jobbra fordul – mit mondanál annak, aki ilyet ígér neked? Hogy bizonyára egy mindent is felszívó csodaporszívót akar eladni neked? És ahhoz mit szólsz, hogy semmit nem akarok eladni neked és mégis ezt ígérem!
Hallgasd meg (7:21 perc) ⇩
Olvasd el (7 perc) ⇩
A módszerről már írtam a múlt évben, a különbség az előző bejegyzésem és a mai között csupán annyi, hogy én már öt hónapja tartom a kihívást (és még nem értem a végére), de most beszámolhatok az eredményekről, kudarcokról és az életem minőségére tett hatásairól.
A három bűnös szokás (PPK)
Először is, mi az a három szokás, amitől jó lenne megszabadulni? A panaszkodás, a pletykálás és a kritika. Miért? Mert mindhárom negatív gondolatokkal kezdődik és gyakran azokkal is fejeződik be. A negatív gondolatok pedig negatív cselekedetekkel társulnak, és ez a sok negativitás ráteszi a bélyegét az életünkre. Ha egy jobb életet szeretnénk magunknak, meg kell szabadulnunk a negativitástól és mindez a gondolatainkban kezdődik. El kell érnünk azt, hogy több pozitív gondolatunk legyen, mint negatív. Miért?
Miért kell ezektől megszabadulni?
Azért, mert amiből több van, az határoz meg – jelen esetben a gondolataink meghatározzák az életünket. Gondolj csak arra, milyen lenne, ha otthon a szennyest folyton csak gyűjtenéd és gyűjtenéd. Ritkán mosnál, de akkor sem mindent, hanem csak néhány ruhát. Aztán megint gyűjtenéd a szennyest. Mi lenne az eredménye? Egy nagy kupac koszos ruha? Büdösség? És végül az sem lenne, amit magadra vegyél. Amit gyűjtünk, abból lesz több – ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy.
Tehát, miből szeretnél többet gyűjteni? Boldogságból vagy nyomorúságból? Örömből vagy panaszból? Dícséretből vagy kritikából?
A gond az, hogy nagyon nehéz megszabadulni a negatív gondolatoktól, főleg azoktól, amelyekről nem is feltételezzük, hogy azok! Ilyen főként a pletyka, de meglepően tapasztaltam, hogy én – aki azt gondoltam magáról, hogy kicsattanok a pozitivitástól – mennyit tudok panaszkodni! És a kritikával is vannak bajok… Sajnos azt vettem észre, hogy többet kritizálok, mint amennyit dicsérek. És ez így nagyon nincs rendben! De nagyon jó úton haladok és ennek szívből örvendek, ezért merem nyugodt szívvel ajánlani ezt a módszert.
Mit kell tenned? A 21 napos kihívás
Szükséged lesz egy egyszerű szilikon karkötőre, olyanra, amit a fesztiválokon szoktak adni. Ezt felteszed az egyik csuklódra és ezzel elindul a kihívás első napja. Valahányszor azon kapod magad, hogy panaszkodsz, pletykálsz vagy kritizálsz, az a teendő, hogy a karkötőt azonnal átteszed a másik csuklódra. Mindig. Ez a mozdulat lesz az, ami tudatosítja az agyadban azt, hogy itt „történt valami”. Ha elmarad a karkötő áthelyezése – kipróbáltam -, semmit nem ér az egész! A cél az, hogy huszonegy napon át legyünk pletyka-, panasz-, és kritika mentesek.
Hogyan tartsuk számon, hányadik napnál járunk?
Az emberek első kérdése az, hogy hogyan lehet észben tartani azt, hogy hányadik napnál is járunk? A válasz egyszerű: nem felejted el. Nagyon jól fogod tudni azt, hogy az első vagy a tizedik napnál jársz. De ha neked mégis ez okozna fejfájást: jegyezd le.
Milyen hatása lesz ennek az életedre?
Ez az, amiről most már – öt hónap távlatából – beszámolhatok. Először nem igazán vettem észre, hogy panaszkodnék vagy kritizálnék – a pletykáról már rég leszoktam. Csak úgy teltek a napok és nagyon büszke voltam magamra. Aztán azt kezdtem észrevenni, hogy panaszkodtam, de kimagyaráztam. Kérdeztem a páromtól, hogy szerinte ez az imént panasz volt-e, mire ő csak annyit mondott, te kell magadnak eldöntsd. És így jöttem rá lassan arra, hogy túl engedékeny voltam magammal szemben. Ha egyszer negatívan nyilatkozok valamiről, akkor is, ha egy egyszerű kijelentésként tekintek rá, az valójában egy panasz.
Nyom a cipőm.
Otthon felejtettem a napszemüvegem.
A kávémnak fura íze van, édesebb szokott lenni.
Ezek mind-mind panaszok, azonban én úgy gondoltam rájuk, hogy egyszerű, tényszerű kijelentések. Ahhoz, hogy ne legyenek panaszok, kissé át kell őket fogalmazni:
Nyom a cipőm, le kell cserélnem. Nyom a cipőm, tehát ezt többet nem húzom fel.
Otthon felejtettem a napszemüvegem, vissza kellene forduljunk érte.
A kávémnak fura íze van, édesebb szokott lenni, ezután betartom a receptet!
A panaszkodásra elsősorban tehát az a megoldás, hogy ha úgy érezzük, hogy ki kell mondanunk, akkor tegyük azt céllal, azaz legyen benne egy következtetés, tanulság vagy megoldás.
Ahhoz, hogy ezt megtanuljuk, időre van szükségünk. Sok időre. Én már öt hónapja tartom a kihívást és a legtöbb, amit sikerült elérjek, az nyolc nap volt. Most a hatodik napnál tartok, de nem is igyekszem annyira a 21 felé, mint az elején. A cél ugyanis nem az, hogy minél hamarabb befejezzük a kihívást, hanem az, hogy lényeges életminőség-feljavító hatása legyen. Az, hogy visszaesünk az első napra, nem egy kudarc (én is először azt gondoltam, hogy az), hanem pontosan ez a siker! Azért siker, mert azt jelenti, hogy észrevettük a rossz szokásunkat és ez a legfontosabb!
A kihívás három lépcsőfoka
Első: észrevenni a rossz szokásainkat.
Második: kijavítani a rossz szokásainkat.
Harmadik: leszokni a rossz szokásainkról.
Én egyelőre a második lépcsőfoknál tartok, de tudom, hogy eljön az a nap, amikor már eszembe sem jut panaszkodni vagy kritizálni, hiszen teljesen át fogom alakítani a gondolkodásomat. Ez az, amit már észrevettem magamon – habár eddig is pozitív ember voltam, most még inkább az vagyok. Az apró, bosszantó dolgokon könnyebben átsíklom, gyakran észre sem veszem őket vagy ha igen, akkor megoldást keresek és nem egy alkalmat, hogy panaszkodhassak róla.
Csatlakozz a kihíváshoz!
Nem mellékes: ezt a kihívást több millió ember végzi és végezte el világszerte, az eredmények lenyűgözőek! És az sem mellékes, hogy minél több ember végzi el, annál jobb hely lesz a világ mindannyiunk számára.
Sikert és boldogságot: