Néhány évvel ezelőtt találkoztam Will Bowen-nel és a kis, lila színű találmányával. Ez az apró tárgy világszerte több, mint 10 millió ember életét változtatta jobbá – beleértve az enyémet is.
Hallgasd meg (6:52 perc) ⇩
Olvasd el (7 perc) ⇩
A tárggyal együtt jár egy 21 napos kihívás, és ez elég ahhoz, hogy az életünkben számos pozitív változás álljon be:
- általánosságban elmondható, hogy boldogabbak leszünk,
- sokkal kevesebb negatív gondolatunk lesz,
- mindenben a jót és nem a rosszat fogjuk meglátni,
- a problémák helyett a megoldásokat fogjuk keresni,
- kedvesebb, népszerűbb emberek leszünk,
- az emberi kapcsolataink megerősödnek,
- az életünk sokkal inkább a saját irányításunk alá kerül, mint azelőtt,
- kevesebb stresszben, idegességben és frusztrációban lesz részünk,
- az élet egyszerűbbnek fog tűnni,
- kevesebbszer fogjuk elhavazva érezni magunkat,
- egészségesebbek leszünk,
- a karrierünkben előrelépést eredményezhet,
- többet fogunk mosolyogni,
- sokkal több ember szeretne majd a társaságunkban lenni.
Ez a felsorolás még nagyon sokáig folytatható, de bizonyára mostanra már nagyon kíváncsi vagy, hogy miről is lehet szó. Szinte lehetetlennek hangzik ez az egész, nem igaz? Én is ezt mondanám, ha nem tapasztaltam volna meg első kézből az igazságot.
Will Bowen 2006-ban úgy döntött, hogy megváltoztatja a saját életét, ugyanis azt vette észre, hogy túl sokat panaszkodik, kritizál és pletykál. Ettől a három szokásától akart megszabadulni, úgyhogy elhatározta, hogy egyhuzamban 21 napon át ezeket egyszer sem fogja elkövetni. Valahányszor mégis megteszi, a 21 napot újra kell kezdenie. Azért 21 nap, mert számos kutatás bizonyítja: ahhoz, hogy egy addig nem használt dolog szokásunkká váljon, 3 hétre van szükségünk.
Annak érdekében, hogy a kihívás valóban mélyen beivódjon, Will megtervezte a panasz ellenes kütyüt: egy kicsi, lila színű, szilikon karkötőt.
A Complaint Free World – egy panaszmentes világ – ez áll a karkötőn és több millió ember – köztük én is – megesküszik, hogy működik.
A szabályok
Mielőtt őrülten belevágnánk a kihívásba, néhány dolgot le kell tisztázni. Az első az, hogy meg kell határoznunk, mit is jelent panaszkodni, kritizálni vagy pletykálni. Az általános meghatározás az, hogy egy emberről vagy eseményről negatívan nyilatkozni. Ez azonban egymagában kevés, hiszen ha azt mondom: „nagyon hideg van odakint”, úgy hangzik, mint egy panasz, ez azonban semmi több, mint egy állítás. Akkor lesz ez panasz, ha az eseményt magamra vonatkoztatom, például hogy érzem én magam ettől: „úgy utálom, hogy nagyon hideg van odakint”. Ugyanakkor vigyázni kell a rejtett érzelmekre is: az „ó, már megint hideg van odakint” azt takarja, hogy ez engem negatívan érint – ez is egy panasz!
A kihívás első periódusában a felismerés a legnehezebb, ezért nézzünk még néhány példát a panaszra, pletykára és kritizálásra. Próbáljuk meg felismerni, hogy melyik, mi:
Nem értem, minek kell úgy kiabálni?!
Úgy eszel, mint egy disznó.
A pincér elfelejtette kihozni a salátámat.
Rémes, hogy már megint esik az eső!
A főnöknek megint új cipője van.
Mondtam, hogy menjünk inkább gyalog, már ott lennénk!
Az előbbiek mindenike besorolható valahová, neked sikerült azonnal felismerni? Ha nem, nem baj, idővel könnyebb lesz.
Most már tudjuk, hogy mit nem szabad tenni, de mit tegyünk helyette? Mit tegyünk, ha ki szeretnénk fejezni nemtetszésünket például az időjárás kapcsán? A kihívás nem tiltja meg ezt nekünk, csupán annyit kell még tennünk, hogy a nemtetszést ki kell egészítenünk egy megoldással, így már nem csupán panaszkodunk, hanem a problémáinkra megoldásokat keresünk.
Például ahelyett, hogy „ó, már megint olyan hideg van odakint”, azt mondhatjuk, „ó, már megint olyan hideg van odakint, de legalább felvehetem a kedvenc vastag kabátomat”. Ez az a technika, amikor már kimondtuk a panaszt, és próbáljuk jóvátenni. Idővel eljutunk majd oda, hogy az időjárásról nem fogunk úgy gondolkodni, mint valami, ami felett hatalmunk lenne – mert ugyebár nincs -, hanem valami, amihez egyszerűen alkalmazkodni kell. Hideg van, tehát vastagon öltözünk, anélkül, hogy ezt meg akarnánk kommentálni.
A kihívás
Most már ismerjük a szabályokat, akár bele is vághatunk, nem kell hozzá más, mint egy karkötő – nem kell feltétlenül a Will által forgalmazott lila karkötőt használni. A karkötőt helyezzük az egyik csuklónkra, és ezzel megkezdődik a kihívás első napja. Ha azon kapjuk magunkat, hogy megszegjük a szabályt, panaszkodunk, kritizálunk vagy pletykálunk, helyezzük át a karkötőt a másik csuklónkra, és ezzel – sajnos – lenullázzuk addigi eredményünket, ismét az első napon vagyunk (akkor is, ha már a 20. napnál tartottunk!). A kihívás lényege ugyanis: 21 napig egyhuzamban panasz-, kritika- és pletykamentes lenni!
Mint mondtam, eddig több, mint 10 millió ember végezte el sikeresen a kihívást. Van, akinek ez 8 hónapjába került, és van, akinek 3 alatt sikerült, tehát elsősorban kitartásra van szükségünk!
Csináljuk párban
Mint az életben oly sok dolog, ez is párban a legjobb, ugyanis más szemében a szálkát hamarabb észrevesszük… A vicces ebben az, hogy ha rajtakapjuk a párunkat, hogy panaszkodik és úgy döntünk, szólunk neki róla, akkor mi is át kell helyezzük a karkötőnket, mert panaszkodtunk arról, hogy a párunk panaszkodott.
Határozottan vallom, hogy minél több ember végzi el a kihívást, annál jobb hely lesz a világ, amiben élünk, így arra biztatlak: szállj be te is kihívásba!
Sikert és boldogságot:
2 hozzászólás
[…] módszerről már írtam a múlt évben, a különbség az előző bejegyzésem és a mai között csupán annyi, hogy én már öt hónapja tartom a kihívást (és még nem […]
[…] módszerről már írtam a múlt évben, a különbség az előző bejegyzésem és a mai között csupán annyi, hogy én már öt hónapja tartom a kihívást (és még nem […]
A kommentek nem engedélyezettek.