Ha valódi, mérhető eredményeket szeretnénk elérni a munkánkban, akkor minden reggelünket így kell kezdenünk.
Hallgasd meg (5:09 perc) ⇩
Olvasd el (5 perc) ⇩
Több vállalkozásom is volt, több tucat embert vezettem az elmúlt 17 évben, de a legnagyobb kihívás soha nem a sok ember menedzselése, hanem a saját magam menedzselése volt. Pontosabban a saját munkám elvégzése olyan minőségben és olyan határidővel, ami ideális a vállalkozások szempontjából. Sokszor, nagyon sokszor csaptak össze a hullámok a fejem felett, ezért több rendszert is felépítettem a vállalkozásokban, hogy automatizáljunk folyamatokat s ezáltal terhet vegyek le az alkalmazottak válláról és egyben a sajátomról is.
De valahogy mégsem jutottam el oda, ahova szerettem volna – továbbra is el voltam havazva és gyakran éreztem azt, hogy nem haladok. De végül megtaláltam a megoldást: minden reggel akkor kezdődik el, amikor hozzáfogok a munkához.
Egy borzasztó egyszerű dologról van szó, viszont óriási pozitív hatással van az eredményekre, teljesítményre és arra a haladásra, amiről az imént beszéltem. Egyszerű dolog, mégsem szívesen csináljuk, mert nem ehhez szoktatott bennünket az élet.
Vegyünk egy, a munkától teljesen független példát, hogy megértsük, miért is gondolkodunk rosszul, amikor a munkáról van szó:
Tegyük fel, hogy zöldséglevest szeretnénk ebédelni. Ezt már reggel tudjuk, és rögtön hozzá is fogunk répát aprítani. Jól haladunk, pucoljuk a répát, megmossuk, majd aprítjuk. Aztán rájövünk arra, hogy ha a folyamatokat csoportosítjuk, jobban haladunk, mint ha egyesével csinálnánk. Ha egyszerre több répát pucolunk meg, majd azokat megmossuk, utána pedig feldaraboljuk, időt spórolunk. Büszkék vagyunk magunkra!
Az órára pillantunk és azt látjuk, hogy ideje lenne egyet tízóraizni, kávézni. A szünet után visszatérünk a konyhába és belevetjük magunkat a krumpli hámozásába. Itt már az új technikával dolgozunk, csoportosítjuk a feladatokat és nagyszerűen haladunk. De megszólal a telefonunk – egy ismerősünk az, akivel rég nem beszéltünk. A munkát nem hagyjuk abba, hisz tud az ember egyidőben krumplit pucolni és telefonálni!
Egyszer csak halljuk, hogy nyílik az ajtó – hazaért a család. És akkor kapunk észbe, hogy ott állunk egy nagy kupac répa, meg egy másik, még nagyobb kupac krumplival, de a zöldséglevest végül a Hamm-ból kell megrendeljük, mert éhes a család!
Farkaséhesek és hisztiznek, hogy mit csináltunk egész nap, mi meg teljesen be vagyunk gorombulva ettől a számonkéréstől, hisz egész nap a konyhában gürcöltünk! Dolgoztunk egész nap?! Igen! De volt mérhető, valós eredménye? Nem igazán… hiszen a projekt, aminek határideje volt (maga a leves, ebédidőre), nem készült el.
Most vigyük át ezt az egészet a munkahelyünkre: nem ezt csináljuk ott is egész nap? Dolgozunk, hajtunk, gürcölünk, de gyakran megesik, hogy nincs mérhető, valós eredménye a munkánknak. Én legalábbis gyakran jártam így, mert nem azzal foglalkoztam, ami igazán fontos és sürgős lett volna, hanem ami épp a kezem közé került. Nem néztem a nagy képet, nem figyeltem arra, hogy a projektek elkészüljenek időben.
Mi a megoldás?
A megoldás az, hogy reggel ugorjunk neki az első dolognak, ami a kezünk közé kerül… Nem! Ezt NE tegyük. Még akkor sem, ha azt mondják nekünk, hogy ez RENDKÍVÜL SÜRGŐS. Ehelyett, mielőtt bárminek nekifognánk, reggel az első dolgunk az kell legyen, hogy megnézzük, mit is kell elvégeznünk és mindent összeírunk, lehetőleg egy ellenőrzőlistára. Az előző, rendkívül sürgős dolgot is felírjuk oda, de egyelőre semmit nem kezdünk vele! Megnézzük tovább, hogy milyen projekteken, milyen feladatok állnak előttünk? Mit kellene elvégezni, ma, ezen a héten, ebben a hónapban, ebben az évben? Mindent a listára! Ha már semmi nem jut eszünkbe, akkor jöhet az, hogy munkához látunk. Azt végezzük el elsőnek, ami egyben a legfontosabb és a legsürgősebb. Addig ne csináljunk semmit mást, amíg azzal az eggyel nem végeztünk.
Véssük az eszünkbe, hogy a hatékonyság és eredményesség ezen az egy dolgon áll vagy bukik. Ha nem így csináljuk, nagy valószínűség szerint gyakran „leszünk éhesek”, mint az előbbi példában. Ha viszont így járunk el, haladni fogunk azzal, ami igazán számít.
Ha szeretnénk ezt egy fokkal még jobban csinálni, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a bejegyzésemet: Mivel kezdjem, ha minden sürgős és minden fontos?
Sikert és boldogságot: