Nézz körül. Mit látsz? Mit tesznek az emberek, akik körülvesznek? Lelkesítenek vagy letörnek? Biztatnak vagy hátráltatnak? Fát dobnak a tüzedre vagy rápisilnek?
Azt mondják, a családtagjainkat nem válogathatjuk meg, a barátainkat viszont igen. De ez csak egy kifogás. Én azt mondom, hogy akárkiről is legyen szó, mi döntünk róla, hogy milyen hatással van ő a mi életünkre. A mérgező kapcsolat akkor is mérgező, ha a saját édesanyánkról van szó.
Nagyon sokat rágódtam rajta, hogy ezt leírjam-e, mert nekem jó édesanyám van. De tudom, hogy ezzel nem mindenki van így. Anya csak egy van. Ő ad életet nekünk. De az az igazság, hogy az igazi felelősség csak utána kezdődik. Semmit nem ér az, hogy neki köszönhetjük az életünket, ha ugyanazt megmérgezi és pocsékká teszi.
Meg kell szüntetni vagy legalább korlátozni kell az érintkezést azokkal az emberekkel, akik nem arra serkentenek bennünket, hogy a lehető legjobb életünk legyen.
Ha arra használnak minket, hogy panaszkodjanak nekünk – csak egy kuka vagyunk.
Ha arra használnak minket, hogy belénk rúgjanak – csak egy boxzsák vagyunk.
Ha arra használnak minket, hogy levezessék a frusztrációikat – csak egy szennygödör vagyunk.
Nagyon durvának hangzik és még durvább, amikor meg is kell tennünk. De egy életünk van. Kíméletlennek kell lennünk, ha boldogok szeretnénk lenni. Ha fontosabb a másik ember, mint a saját boldogságunk, akkor rendben van, mert azt jelenti, hogy ez tesz bennünket boldoggá. De ha nem így van, változtatnunk kell. Egy életünk van és megérdemeljük, hogy boldogok legyünk.
Sikert és boldogságot: