Motiváció

Ki gondolná, hogy a szépségipar egyik királynője nem kastélyban, hanem egy Queens-i kis lakásban kezdte a pályafutását? Estée Lauder, vagyis eredeti nevén Josephine Esther Mentzer nem kapta készen a lehetőségeket: a nagybátyja kozmetikai laborjában tanulta meg a szakma alapjait, miközben mások a gazdasági válság szorításában a túlélésért küzdöttek. Ő viszont krémeket kevert a konyhaasztalon, és azt ismételgette magának: „ebből egyszer birodalom lesz”. És tényleg az lett. Na de mit csinált másképp, mint azok, akik csak beszélnek a terveikről, de két hét után kifulladnak? A titka brutálisan egyszerű: fókusz.

Volt már olyan érzésed, hogy minden rendben van, mégis valami hiányzik? Mint amikor egy leves finom, de érzed, hogy valami nem stimmel, és csak később jössz rá: hiányzott belőle egy kis só. Ugyanez történik velünk is, amikor azt érezzük: vágyunk valamire, ami még nincs meg, és emiatt nem vagyunk teljesen elégedettek az életünkkel. És most jöhetne a sablonos önfejlesztős szöveg, hogy „légy hálás, hiszen már most is csodás életed van!” – de álljunk meg. Lehet, hogy igaz, de ha őszinték vagyunk, akkor a helyzet az, hogy nem vagy elégedett. És ez teljesen rendben van. A kérdés csak az: mit kezdesz vele?

Itt van hét olyan szabály, amit valószínűleg már hallottál a nagymamádtól, láttál Instán motivációs idézetként, vagy valaki már idézte neked okoskodva. De attól, hogy közhelynek tűnnek, még teljesen igazak – és ha csak részben beépíted őket, sokkal könnyebb lesz az életed.

Volt már olyan érzésed, hogy az életed egy véget nem érő Netflix-böngészéshez hasonlít? Görgetsz, próbálgatsz, néha belekezdesz valamibe, de sosem jutsz el a végéig. Aztán amikor végre rátalálsz arra a sorozatra, ami beránt, hirtelen minden más érdektelennek tűnik. Na, valahogy így működik a hivatás, a szenvedély és az életcél megtalálása is.

Toxikus főnök? Rideg szülők? Megcsalás? Nem, ezek nem a te hibáid. De mindegyik szuper kifogás arra, miért nem ott tartasz az életedben, ahol szeretnél. Csakhogy van egy apró csavar a történetben: lehet, hogy tényleg nem te okoztad, ami történt, de az, hogyan reagálsz rá, kizárólag a te kezedben van. Spoiler: az ujjal mutogatás még soha senkit nem juttatott előrébb.

Őszintén, mikor kaptál utoljára önbizalmat ajándékba? Pontosan: soha. Senki nem dobja utánad, mint egy TikTok-filtert, amitől hirtelen minden szebbnek tűnik. A magabiztosság inkább olyan, mint a kondibérlet: ha nem jársz le edzeni, hiába van a zsebedben, semmit nem ér. Az emberek, akik magabiztosnak tűnnek, nem úgy születtek, hogy már az óvodában TED-talkot tartottak a homokozóban. Csak elégszer estek pofára ahhoz, hogy megtanulják: a kudarc nem főműsoridős dráma, hanem egy unalmas epizód a sorozatban, amit simán átugorhatsz.

Volt már olyan, hogy egy ötleted szárnyra kapott, majd pár perc alatt eltemetted a „mi van, ha” forgatókönyvek alatt? „Mi van, ha nem sikerül?”, „Mi van, ha kinevetnek?”, „Mi van, ha belebukom?” – és mire észbe kaptál, a lelkesedésed már rég a múlté volt. De mi történne, ha egyszer a „mi van, ha sikerül?” kérdés kapna legalább akkora figyelmet, mint a kételyeink? Lehet, hogy pont itt az ideje újradrótozni a gondolkodásunkat, és más szemmel nézni a kudarc lehetőségét.

Volt már olyan, hogy nemet mondtál valamire, amit valójában ezerrel akartál, csak mert attól tartottál, mit szólnak mások? Vagy meghoztál egy döntést, ami belül szinte összetört, de „ez volt az elvárás”? Ha igen, akkor pontosan tudod, milyen érzés mások forgatókönyve szerint élni. Ideje viszont levenni a bilincset, és rájönni: a boldogság nem luxus, hanem alapjog – és a te felelősséged, hogy megéld.