Motiváció

Hiába ittunk meg már tizennyolc eszpresszót, estére mégis ki vagyunk purcanva? Itt van néhány tipp, ami biztosan segít.

Egy napon a varázslatos Meseországban jártam és megpillantottam egy fiatal unikornist, aki álmatagon nézett egy szivárványos felhőt. Odamentem hozzá, hogy megtudjam, miért ilyen szomorkás. Azt mondta, hogy mindig is szeretett volna repülni, de az egyszarvúak csak akkor kapnak szárnyakat, ha megmásszák a Nagy Szivárványhegyet, attól viszont ő fél.

Ha azt mondanám, hogy sosem éreztem magam halhatatlannak, hazudnék. Milyen jó is volt gyerekként az érzés, hogy nem aggódsz a holnapért (nem a sulis évekre gondolok). De ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban üti fel a fejét a valóság: nem tudjuk, meddig élünk.

Gondolkodtál már azon, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy most élünk? A modern világ tele van lehetőségekkel, amelyekről korábban még álmodni sem mertünk volna. A technológia fejlődése, az internet, az utazási lehetőségek, a sokszínű kultúrák meg az egészségügyi fejlesztések mind-mind olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek régen elképzelhetetlenek voltak. Mégis sokan, minden nap találnak valamit, ami miatt nyafoghatnak. 

Ha azt mondom, mondj egy zsenit, azt mondod, Einstein. De mit válaszolnál, ha azt mondanám neked, hogy te magad is egy zseni vagy? Einsteinhez hasonlítanád magad és azt mondanád: nem, nem vagyok zseni. Igaz? Megpróbálom bebizonyítani, hogy mégis az vagy!

Beszéljünk a félelemről. Igen, igen, tudjuk, hogy a félelem az egyik alapvető emberi érzelem, és ha az őseink nem aggódtak volna egy kicsit az óriási, szőrös szörnyek miatt, akkor talán nem lennénk ma itt. De akkor egyben jogos az is, hogy félünk a szomszéd fekete macskájától? Hol van az a határ, ameddig a félelem egészséges, és ahol már káros az életünkre nézve? 

Szerinted mire vagy képes? Az a válaszod, hogy „bármire”? Ha igen, akkor most adj egy nagy pacsit magadnak, mert te vagy az a kihívásokkal szembenéző, álmait követő, határokat feszegető szuperhős, akiről mindannyian álmodunk! Deeee ha te azt gondolod, hogy „nem túl sokra”, olvass tovább.

Mindig is sokat gondolkodtam az élet értelméről – amikor az első gyermekem megszületett, azt hittem, hogy az élet értelme az, hogy boldogok legyünk. De aztán éjszakákon át sírtunk – ő nem tudom miért (mai napig nem mondta el), de mi a kimerültségtől, és rájöttem, hogy lehet, hogy az élet értelme az, hogy aludjunk. A boldogság majd jön magától.