Egy ember naponta körülbelül harmincötezer döntést hoz meg. Nagy részét szokásból tesszük, és a kisebb hányadán ténylegesen elgondolkodunk, mielőtt eldöntjük, mit tegyünk. És szinte minden nap döntünk úgy, hogy a könnyebb, rövidebb, egyszerűbb utat választjuk, pedig tudjuk róla, hogy nem helyes.
Hallgasd meg (4:07 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Mielőtt elmesélném, hogy mennyire el vagyok képedve a napi döntések számától, szeretném elmondani neked, miért tartom alapvető fontosságúnak, hogy mindig a helyes utat válasszam.
A(z etikailag) helyes utat választani azt jelenti: a döntés pillanatában rendelkezésemre álló információk birtokában tudom, hogy mi a helyes és amellett kötelezem el magam. Természetesen később kiderülhet, hogy a döntésem téves volt, vezethet akár teljes kudarchoz is, de az már az etikai helyesség szempontjából teljes mértékben irreleváns.
Ha egy adott pillanatban tudatosan a rövidebb, egyszerűbb, ugyanakkor helytelen utat választom – mert tegyük fel, egy apró döntésről van szó és néhány perc múlva már nem is emlékszem rá –, azt gondolom, hogy ezzel senkinek sem ártok. A probléma az, hogy magamban teszek kárt, ugyanis minden döntésemmel vagy építem vagy rombolom a karakteremet. Ha tudatosan a helytelen utat választom, kétszeresen is megkeserülöm. Először is azért, mert a lelkiismeretem nem felejt és előbb-utóbb megtalálja a módját, hogy bosszút álljon. Másrészt meg azért, mert azt tanítom meg a tudatalattimnak, hogy én egy olyan ember vagyok, aki a rövidebb utat részesíti előnyben, a helyes úttal szemben.
Ez utóbbi az, ami miatt kulcsfontosságú, hogy mindig a helyes utat válasszam! Tudtad, hogy a napi 35.000 döntésünknek hány százalékát hozzuk meg tudatosan? Nagyjából öt százalékát. Ami azt jelenti, hogy a fennmaradó – több, mint 33.000 döntést – automatikusan tesszük. Az automatikus azt jelenti, hogy szokásból, azaz a tudatalattink dönt. Jogos a kérdés: honnan tudja a tudatalatti, hogy mit döntsön? A válasz: mi programozzuk be, amikor tudatos döntéseket hozunk. A tudatalatti ezeket megtanulja, később meg egyszerűen csak előidézi.
Például, láttál már olyan sofőrt, aki forgalmi rend változás után úgy hajt át a stopon, mintha ott sem lenne? Éveken át neki volt elsőbbsége, fel sem merül benne, hogy ott most meg kellene állnia, szokásból cselekszik. De mondok egyszerűbbet: amikor éjnek idején kimész a mosdóba, mert már robban fel a hólyagod, gondolkodsz, merre nyílik a fürdőszoba ajtaja? Húzni vagy tolni kell? Harmincháromezer ilyen döntést hozol meg nap mint nap. Megszoktad, csinálod gondolkodás nélkül.
A probléma ott van, hogy legalább egyszer hoznod kellett egy tudatos döntést. Gondolj bele, mi van akkor, ha a tudatosan meghozott döntésed etikailag helytelen volt? Mi van akkor, ha azt programozod be a tudatalattidba, hogy rendben van az, ha az irodából hazaviszel néhány ív papírt? A döntés pillanatában úgy tűnik, három ív apróság. De a tudatalattid nem tesz különbséget három ív és háromszáz ív között. Nem számolja, hogy ma van az ötödik alkalom ezen a héten, hogy elvittél három ívet, öt gémkapcsot és egy golyóstollat. És millió ilyen apró döntést hozhatunk meg nap mint nap.
Ha nem azt tanítjuk meg a tudatalattinknak, ami helyes, a sok apró helytelen döntés összegyűl, végül pedig egy teljesen más ember leszünk, mint amit gondolunk magunkról.
Visszatérve az elejére: a puszta tény, hogy naponta harmincötezer döntést hozunk meg, engem padlóra küldött. Hogyan is lehetnék képes mind a harmincötezer esetben a helyes döntést választani? A válasz egyszerű: mindig csak arra az egy döntésre kell odafigyelnem, amit épp meghozok és tudatosan a helyes utat kell választanom. A tudatalattim pedig megtanulja: én egy olyan ember vagyok, aki mindig a helyes utat választja.
Sikert és boldogságot: