Úgy is írhattam volna: nem leszel sikeres, amíg nem szoksz le a rossz szokásaidról és nem teszel szert új, jó szokásokra. A gond csak az, hogy könnyű mondani, de roppant nehéz megtenni. Aki próbált már lefogyni vagy lemondani a dohányzásról, pontosan tudja, miről beszélek.
Elárulom, mi a legrémisztőbb számomra: a tudomány mai állása azt bizonyítja, hogy egy ember viselkedésének akár 95%-a szokás, azaz szinte minden, amit mond, amit tesz és amit gondol, nem tudatos. Még akkor is, ha nagyon visszafogottan azt mondjuk, hogy csak 50% igaz ebből, azt jelenti, hogy az idő felében az ember automata üzemmódban van. Számomra, aki nagyon szilárdan hisz abban, hogy az ember tudatos, hogy a gondolatai, szavai és tettei fölött teljeskörű szabad döntése van, a fenti adat sokkolóan hat. Ugyanakkor felnyitja a szemem.
Megpróbáltam elemezni a saját életem. Vajon én hány százalékban élek szokások szerint? Arra jutottam, hogy ezt nehéz lenne megállapítani és túl nagy erőfeszítésekbe, túl sok időbe telne. Úgy döntöttem, hogy elfogadom az elméletet és más valamire fordítom az energiámat: megváltoztatom a szokásaimat. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy melyek a helytelen szokásaim. Szerintem mindenki ismeri a sajátjait. Többet eszek, mint kellene, kevesebbet mozgok, mint amennyire szükségem lenne ahhoz, hogy annyira egészséges legyek, amennyire az szeretnék lenni, és így tovább… Többet ebből, kevesebbet abból.
Viszont egy dolog tudni, hogy mi a helyes és helytelen, és egészen más dolog elhagyni a rossz szokásokat s helyettesíteni őket jókkal.
„Nagyon könnyű rossz szokásokra szert tenni, de nehéz velük együtt élni. Jó szokásokra szert tenni nehéz, de könnyű velük élni.” – Brian Tracy
Az a gond, hogy ha el is határozzuk, hogy „mától minden másképp lesz”, nagyon hamar feladjuk a fogadalmainkat. Jellemző példa – szerintem mindenkire érvényes: újévkor megfogadjuk, hogy lefogyunk! Még az is megtörtént néhányunkkal, hogy az év első munkanapján befizettünk egy fitnesszbérletre. És az első héten igencsak keményen izzadtunk is, nap mint nap. De a legtöbben már a második héten találtak kifogást, hogy miért ne menjenek edzeni. Nem is azzal van a gond, hogy feladjuk, hanem azzal, hogy túl hamar feladjuk.
Brian Tracy nemcsak hogy jól beletrafált a dolog lényegébe, több könyvet is írt erről a témáról és megoldással is szolgál. Azt mondja, hogy egy új szokás bevezetéséhez három hétig kell kitartani, azaz 21 napig tart, míg egy szándékosan végzett tevékenységből szokás lesz. Ennek tudatában, hidd el, már egészen más lesz a hozzáállásod bármelyik fogadalmadhoz.
Tracy úr javaslatát én megspékelem a Lázár-féle fájdalomdíjjal, így a siker garantált. Akár le akarsz szokni egy rossz szokásodról, akár szert akarsz tenni egy új jóra, a következőt tedd:
- Írd le, hogy mit szeretnél. Röviden, tömören, egyértelműen.
- Írd mellé azt, hogy mikor kezded el, és adj hozzá 21 napot. Ez lesz a határidő.
- Keress egy személyi segédet. Neki nem lesz sok dolga, csupán ő lesz az, aki tudja, hogy mit vállaltál és ő kérhet számon bármikor a 21 nap alatt, illetve a határidő lejártakor.
- Döntsd el, mi lesz a fájdalomdíjad: ezt kell „megfizetned”, ha nem teljesíted a 21 napos kihívást (nem feltétlenül kell pénzbeli büntetés legyen, az a fontos, hogy egy számodra kellemetlen-fájó dolog legyen).
Itt az első kérdésed az lesz, hogy ha nem sikerül, fájdalomdíjat kell fizetned, de mi van, ha megcsinálod? Mi van, ha teljesíted a 21 napot, akkor te miért nem kapsz valamit? Ha mondjuk 100€ fájdalomdíjat kell fizetned valakinek, akkor miért nem kapsz te 100€-t, ha sikerül? Így lenne igazságos, nem? Hát nem! Mi több, a fájdalomdíjat nem fizetheted valami segélyszervezetnek, olyan valakinek kell add, akinek soha az életben nem adnál egy lyukas garast sem.
Gondolj bele, hogy miért teszed! Magadért teszed, hogy jobbá válj, hogy leszokj egy olyan szokásodról, amitől már évek óta meg akarsz szabadulni, vagy hogy megszokj egy olyan dolgot, ami hosszú távon jót tesz neked. Hát kell ennél több? Kell annál több, hogy megkapd, amit valójában szeretnél? Ha továbbra is azt érzed, hogy igen, kell, akkor én azt mondom, hogy el se kezd, mert garantáltan nem fog sikerülni. Nem elég erős benned a vágy, nem szeretnéd eléggé, és csak abban fogod megerősíteni magadat, hogy képtelen vagy rá.
A jutalmad, azon kívül, hogy megkapod, amire vágysz, az lesz, hogy megerősödik az önbizalmad, nő az önértékelésed, ezáltal kapsz egy lendületet, hogy további helytelen szokásaidat is lecseréld jobbakra. Végül szokásoddá fog válni az, hogy megszabadulsz a rossz szokásaidtól. Fantasztikus!
Sikert és boldogságot:
1 komment
[…] Valaki mondta nekem: „tudom, hogy káros ez a sok aggódás, de nem tudom abbahagyni”. A jó hír az, hogy aki képes ezt felismerni, arra is képes, hogy felhagyjon ezzel a szokásával. Már számtalanszor írtam róla, hogy a szokásaink rabságában élünk, azaz minden, amit nap mint nap teszünk, javarészt szokásból tesszük. A szokásokat meg lehet változtatni! […]
A kommentek nem engedélyezettek.