Elcseszted? Bánod? És mi lesz a következő lépésed? Az, hogy megbánod, nem elég. Egyébként tudtad, hogy valójában háromféle megbánás létezik, és ha ezeket felismerjük, akkor egy bűntudatmentes életet élhetünk?
Soha nem gondoltam úgy az életre, hogy tele lenne folyton kihívásokkal, inkább úgy néztem rá, mint egy játékra, amiben én állok nyerésre. Azonban amikor a válásom korszakában voltam, úgy éreztem, a világ összeomlik körülöttem. A reggelek sötétek voltak, az esték hosszúak és még levegőt venni is néha nehéz volt. A munkába temetkeztem, bár abban sem éreztem igazán jól magam. Egy napon azonban valami varázslatos dolog történt velem.
Az ember zseniális. Nagyon sok ember hihetetlenül okos, van, aki rendkívül kreatív, és rengeteg embernek vannak forradalmi gondolatai. Tele van a fejük ötletekkel, tervekkel, álmokkal… de soha nem cselekszenek. És sehová sem jutnak az életben. Talán ismersz ilyen embert? Talán pont te vagy az?
Én ezt most elrontottam. És nem csak egy kicsit. De úgy gondoltam, ha már eljutottam idáig, mesélek róla, mert ki tudja, hátha valaki tanul belőle valamit. Vagy legalább jót nevet rajtam. Mert hát az élet – és különösen a vállalkozás – néha egyszerűen csak abszurd.
Hajlamosak vagyunk a környezetünk által ránk osztott szerepek szerint élni. Ha valaki azt mondja, hogy „te nem vagy képes erre” vagy „ez nem neked való”, könnyen elhisszük, hogy tényleg így van. Pedig a valóság az, hogy senki sem ismerheti igazán a belső potenciálunkat.
Az élet olyan, mint egy folyó, állandóan mozog, átjárja a köveket, az áramlás időnként lelassul, de sosem áll meg. Minden csepp számít, minden apró kavics hozzájárul a folyó alakulásához. Folyik. Néha gyorsan, néha lassan, de mindig előre. Nap mint nap, pillanatról pillanatra haladunk. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy semmit sem teszünk, valójában haladunk az úton. Akár csak az a folyó, ami néha pihen, de sosem áll meg.
Többször hallottam már művelt és okos emberek szájából a csodálkozást és néha a rejtett irigységet: hogyan lehet, hogy mások, akik kevésbé tanultak és akik intelligenciában meg sem közelítik őket, anyagilag jobban állnak, mint ők?
Sokáig azt gondoltam, hogy az idő az életünk legdrágább kincse. S hogy nincs elég időnk. De ez nem igaz. Valóban az idő a legértékesebb erőforrásunk, de az nem igaz, hogy ne lenne elég belőle. A probléma máshol van: képtelenek vagyunk megfelelőképpen fókuszálni.