De nyugi, még nem késő – hacsak nem 2124-et írunk, amikor ezt olvasod! Képzeld el, hogy van egy időgéped. Visszapörgeted az időt pontosan egy évvel ezelőttre. Ott állsz, ugyanazzal a fejjel, ugyanazzal az álommal, amit azóta is dédelgetsz… vagy inkább porosítasz. Na most őszintén, mit mondanál az akkori önmagadnak?
Ugye ismered azt a mondást, hogy „Aki elkezdi, félig már be is fejezte”? Na persze… akkor én félig már ironman vagyok, mert tegnap elmentem futócipőt venni! Valójában a kezdés nem a siker fele – hanem az a pillanat, amikor rájössz, hogy „Hoppá, ez nem is olyan könnyű, mint amikor csak a kanapén álmodtam róla”. De ne aggódj, Csaba (én) megmondja, miért éri meg mégis elindulni, és hogyan ne csapd be magad motivációs idézetekkel.
Ismered azt az érzést, amikor megveszel egy új telefont, és hirtelen úgy tűnik, mintha minden második ember is ugyanazzal pózolna? Nem, nem figyel a CIA, csak bekapcsoltad az agyad „nézzük meg, mi van” funkcióját. Na, pont így működik a hála is. Csak itt nem a telefonodat fogod mindenhol látni, hanem a jó dolgokat az életedben. Kivéve, ha inkább a panaszkodás olimpiai bajnoka szeretnél lenni – mert akkor garantáltan csak a dugót, az esőt meg a kifogyott kávékapszulát fogod észrevenni.
Álmodozol a sikerről, miközben úgy ülsz, mint aki várja, hogy a futár becsengessen… „az élettel”? Van egy hírem: a siker nem pizzarendelés. Nem érkezik meg harminc perc alatt, és nincs rá pénz-visszafizetési garancia sem.
Képzeld el, hogy épp csodás hangulatban vagy. A kávé tökéletes, a nap süt, a hajad pont úgy áll, ahogy kell… aztán valaki odavágja: „Ez a póló… különös.” Bumm! Már robbansz is. Csak hát… lehet, hogy tényleg a pólóra gondolt. Vagy a színére. Vagy csak féltékeny, mert neki is volt ilyen, de kávét öntött rá 2007-ben. Lényegtelen: te ezen megsértődsz, mert te úgy érted, hogy beléd kötött. Na és itt jön a lényeg: nem muszáj megsértődnöd. Sőt, egyáltalán nem kell megsértődnöd, még akkor ha sem, ha tényleg beszóltak neked.
Találkozol egy baráttal, és az első húsz percben arról beszéltek, hogy mi minden idegesítő mostanában. A szomszéd, aki hajnalban fúr. A kolléga, aki mindig késik. A politikus, aki már megint olyat mondott. A forgalom, ami egyre rosszabb. Mire a beszélgetés végére értek, mindketten frusztráltabbak vagytok, mint előtte. Klasszikus.
Kaptad magad azon, hogy csak reménykedsz a jobb jövőben? „Majd csak lesz valahogy”, „Egyszer biztosan összejön”, „Hátha megváltozik” Ha ezek a mondatok ismerősek, akkor gratulálok: te is a „Passzív Várakozók Klubjának” tagja vagy. Nézd, nem a reménnyel van a baj. Az tök jó dolog. Olyan, mint a Nutella. Egy vékony réteg kenyérre? Csodás. Egy bödönrel a szádba kanalazni vacsira? Hát, nem túl jó életstratégia.
Ismered azt az érzést, amikor minden úgy jön össze, hogy sehogy? Amikor már a reggeli kávéd is kiömlik, lekésed a buszt, és úgy általában minden a lehető legrosszabbul alakul? Ma mutatok egy egyórás rutint, amely garantáltan felpezsdíti a kedvedet és visszaadja az életenergiádat.