Hosszasan tárgyaltam egyik videómban annak fontosságát, hogy az ember értékesebb, mint a pénz. Az a vezető, aki ezt nem látja (be), soha nem lesz igazi vezető, és ahhoz, hogy láthassa, gyakorolnia kell az empátiát.
Hallgasd meg (2:26 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Amikor valódi vezetői értékekről beszélünk, az empátia talán eszünkbe sem jut (sem mint alkalmazott, sem mint vezető), pedig az empátia az a tulajdonság, ami által igazán kapcsolódni tud egy vezető a beosztottjaival. Empátia nélkül egyszerű robotnak nézheti a cégvezető az alkalmazottjait. És miért annyira rossz az? Mondhatnánk, hogy egy „robothoz” nem kötődünk, ha nem teljesíti az elvárásokat, lelkiismeret-furdalás nélkül megválunk tőle. Ez igaz, ha ez nekünk a fő szempont és nem az, hogy az embereink kihozzák magukból a maximumot.
Ugyanis az emberek, beosztástól és rangtól függetlenül, nem arra vágynak, hogy robotként kezeljék őket. Hah, micsoda meglepetés! Ráadásul a teljesítményük is arányos azzal, hogyan érzik magukat a munkahelyükön. Értékelve vannak? Fontosnak érzik magukat? Emberként kezelik őket? Figyelembe veszi bárki azt, hogy ők érző emberek?
A feladat nem egyszerű, főleg ha egy nagyobb csapatról van szó, ugyanis bizonyított tény: egy embernek legfeljebb ötven aktív kapcsolata lehet más emberekkel. Gyakorlatilag, ha a csapat létszáma nagyobb, mint ötven, a vezető már nem tud mindenkire olyan mértékű figyelmet szentelni, mint amekkorára szükség lenne. Ebben az esetben csak és kizárólag az tud segíteni, ha a felső vezetők is ugyanúgy gyakorolják az empátiát, mint a cégvezető. Egyetlen rossz felső vezető egy egész osztályon dolgozó ember életét pokollá teheti.
A valódi vezető természetesen mindezt tudja, és nemcsak gyakorolja az empátiát, hanem úgy is toboroz, hogy vele azonos értékeket képviselő embereket helyezzen a vezető pozíciókba. Olyan embereket, akik karakán, tisztelettudó, alázatos, felelősségvállaló, példamutató és empatikus emberek. Folytatás következik…
Sikert és boldogságot: