Az agyunk a legelképesztőbb szervünk, csakhogy legtöbben nem használjuk megfelelőképpen a képességeit.
Az agyunk a legelképesztőbb szervünk, csakhogy legtöbben nem használjuk megfelelőképpen a képességeit.
Mutogathatunk ujjal másokra, a szüleinkre vagy az iskolarendszerre, hogy nem tanít meg arra, ami a legfontosabb lenne – azaz hogyan használjuk az agyunkat optimálisan -, vagy felelősséget vállalhatunk saját magunkért és változtathatunk. Megtanulhatjuk mi magunk másként – jól – használni ay értelmi képességeinket, majd megtaníthatjuk ugyanezt másoknak és a gyerekeinknek.
Való igaz, hogy az iskolarendszer távol áll attól, hogy az emberekből kihozza a lehető legtöbbet, ugyanis világszerte az a legfontosabb elvárás az iskolákban, hogy emlékezzünk. Jegyezzük meg a tananyagot, majd böfögjük azt vissza – és ezt úgy értékelik, mint tudás. Ámde az agyunk meglehetősen rossz ebben. Igen, nagyon sok mindent képesek vagyunk megjegyezni, de hogy mit sikerül bevésni az emlékezetünkbe, elsősorban nem azon múlik, hogy akarjuk, hanem azon, hogy az agyunk hogyan látja, eléggé fontos-e számunkra az a bizonyos információ. Be kell vallanunk: az esetek többségében nagyon nehéz lenne elhitetni magunkkal azt, hogy az iskolában tanultak életbevágóan fontosak lennének. Ezért annyira nehéz nagyon sok ember számára az iskola.
Az agyunk memorizáló képessége ugyanis elsősorban azért fejlődött ki, hogy megóvjon minket a bajtól, egészen pontosan a haláltól, hogy emlékezzünk rá, hogy a harmadik hegycsúcson, a bokor mögött ott van a medve barlangja. Az idők során a memóriánk nem változott túl sokat: akkor jegyzünk meg valamit – egy életre -, ha az információ releváns számunkra és társul hozzá egy erős negatív vagy pozitív érzelem.
Most mondja meg nekem valaki, hogy a nemtudomhányadik háború helye és ideje, a kozánciak és a bilenfüttyök között (mindkettő régesrég kihalt és mellesleg nem is létező nép), mitől lenne bárki számára is releváns és milyen érzelem társulhatna hozzá? Szó mi szó, az érzelem gyakran ott van bennünk és meglehetősen erős – ki a bánatot érdekli ez, s minek kell megtanuljam?! -, de ez ugyebár nem elég, mert mindkettő kell a memorizáláshoz: érzelem és relevancia.
Mindent összevetve: az agyunk nagyon rossz abban, hogy megjegyezzen mindenféle adatokat, számokat és teljesen irreleváns dolgokat. Ellenben van valami, amiben rendkívül jó és ezt kellene mindenkinek megtanulni kihasználni:
A képzelet, a problémamegoldás sok ezerszer hasznosabb, mint az emlékezés.
Minden ember képes arra, hogy elképzeljen nem létező dolgokat (el tudunk képzelni egy rózsaszín elefántot). És minden ember képes arra, hogy megoldjon egy olyan problémát, amilyennel még soha életében nem találkozott. Ez az a két képesség, amit tudatosan fejlesztenünk kellene, hiszen minden másra ott vannak a robotok és a mesterséges intelligencia. Hallottál a GPT3-ról? Képes értelmes párbeszédet folytatni az emberekkel, anélkül, hogy a válaszok előre be lettek volna programozva neki, tud verset írni, designolni, kódot írni, fordítani… és még ki tudja, mi mindent! És ez, itt és most, 2021-ben a valóság. Képzeljük el, mi lesz 10, 20 év múlva!
Ne próbáljunk mindent megjegyezni, úgysem fog sikerülni. Inkább tanuljuk meg azt, hogyan lehetünk kreatívabbak, fejlesszük a képzelőerőnket!
Sikert és boldogságot: