Az élet minden területén érvényes a szabály: nem csak az számít, hogy mit csinálunk, hanem az is, hogy azt a valamit épp hogyan csináljuk.
Tegyük fel, hogy van egy szép autónk, ami lerobban útközben, egyszerűen nem tudjuk beindítani. Szerelőt hívunk, elvontatják, és másnap telefonálnak, hogy megvan a baj, ennyi idő és ennyi pénz, megjavítsák-e? Természetesen igent mondunk, és néhány nap múlva már mehetünk is az autóért. De amikor átvesszük, nem bírunk magunkhoz térni a sokkból: az autó ülései tele vannak olajos foltokkal, az ajtó össze van karcolva és a motorháztető úgy áll, mintha fordítva tették volna fel. A szerelő viszont vígan nyújtja át a kulcsokat: „első kulcsra indulni fog, garantálom”. És tényleg, a gyújtással nincs gond, az eredeti probléma meg van oldva, de…
Nem mindegy, mit hogyan csinálunk!
Nap mint nap, mindenhol – a munkában, otthon, a párkapcsolatunkban -, igyekezzünk a lehető legjobbat nyújtani. És nem azért, mert ezt várják el tőlünk – minőségi, pontos munkát, gondos, szerető házastársat -, hanem azért, mert az, ahogyan csinálunk bármit, meghatározza az egyéniségünket.
Ha valaki slampos az otthonában, rendetlenségben él, minden koszos és el van hanyagolva, nagy valószínűséggel az életének más területein is hasonló körülmények uralkodnak, illetve ez az ember – még ha ideig-óráig fel is tud tartani egy másfajta látszatot – előbb-utóbb visszacsúszik a régi, megszokott, kényelmes kerékvágásba.
De ha épp ellenkezőleg, mindig és mindenhol igyekszünk a rendre és a pontosságra, ez válik szokásunkká. Mindegy, hogy épp mit csinálunk, figyeljünk arra, hogy hogyan csináljuk. Várjuk el magunktól a maximumot akkor is, amikor a tányérokat mossuk el, és akkor is, amikor az éves pénzügyi beszámolót készítjük el. Igaz, hogy fontossági szempontból egy napon nem is említhető a kettő, de értsük meg, hogy ez nem a dolgokról, tennivalókról és azok fontosságról, hanem rólunk, az egyéniségünkről szól.
Sikert és boldogságot: