Boldogság

Dávid mindig is jó tanuló volt. Kitűnő jegyei voltak, a tanárai dicsérték, a szülei büszkék voltak rá. Úgy tűnt, az útja egyenesen vezet az egyetem felé, onnan pedig egy sikeres karrierbe. De valami mégsem stimmelt…

Hányszor fordul elő az életben, hogy szeretnénk valamit, de félünk belevágni? Vagy elkezdjük, de az első akadálynál feladjuk, mert nehéz vagy kényelmetlen? Sokan mondják: ha valami nem megy, ne erőltesd. De ez nem mindig jó tanács.

Minden embernek megvan hozzá joga és a képessége, hogy boldog legyen. Sokan azonban luxusnak tartják ezt, és még csak meg sem adják az esélyt saját maguk számára, hogy boldogok legyenek.

Minden emberi kapcsolatunkban vannak íratlan szabályok, amelyekkel szerintem pontosan ez a gond: íratlanok. Akinek volt már valaha komoly, több évig tartó párkapcsolata, az tudja: nem mindig könnyű. És amikor nehéz, akkor könnyen elfelejtjük az ígéreteinket, nem vagyunk kitartóak és ezért akár a kapcsolatunkkal is fizethetünk.

A szomszédod rendszeresen hajnali 2-kor érkezik haza, és olyan hangosan csapkodja az ajtókat, hogy téged mindig felzavar. A munkatársad sorozatosan megkér, hogy végezd el helyette a feladatait, miközben ő korábban lelép. Édesanyáddal kábé így néz ki a kapcsolatod: ha nem hívod fel minden nap, megsértődik – ha meg ő hív fel, kizárólag a saját problémáit zúdítja a nyakadba. Sok ember ilyenkor két véglet egyikébe esik: vagy némán tűri a helyzetet, mert nem meri elmondani, mi a baja, vagy dühösen kipakol, és aztán még órákig fortyog magában. Pedig van egy harmadik út és ez lenne az igazi.

Képzeld el a következő helyzeteket: a főnököd igazságtalanul leszid valami miatt, amit nem is te rontottál el; a partnered megint nem mosogatott el, pedig megígérte; lekésted a fontos találkozót, mert elromlott az autód. Mit érzel ilyenkor? Dühöt, frusztrációt, szégyent? És hogyan reagálsz ezekre az érzésekre? Ha elfojtod őket és próbálsz úgy tenni, mintha nem is lennének – nos, a kutatások azt mutatják, hogy nagyon rosszul teszed.

Mindannyian társas lények vagyunk, mégis sokaknak kihívást jelent új kapcsolatokat teremteni, ismerkedni. Pedig az emberi kötelékek nélkülözhetetlenek a jóllétünkhöz, a személyes és szakmai fejlődésünkhöz. Hogyan győzhetjük hát le a félelmeinket, és teremthetünk mély, értékes kapcsolatokat? Íme néhány tipp és gondolat.

Az emberi kapcsolatok, legyen szó üzletről, szerelemről vagy munkáról, nem maguktól működnek. Ahogy a mondás tartja: „ami magától jön, az magától megy is”. Ha azt akarjuk, hogy a számunkra fontos emberek velünk maradjanak, ha azt akarjuk, hogy a munkahelyünk biztos legyen, tennünk kell érte – minden áldott nap. Nézzük, miért és hogyan!