Az emberek többsége áhítozik a siker után. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a szüleink elismerésére törekszünk. Még felnőttkorban is. Miért van az mégis, hogy a siker iránti vágyunk pont az ellentétét váltja ki belőlünk: hogy nem leszünk sikeresek?!
Hallgasd meg (2:03 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
A fenti kérdésre egyszerű a válasz: mert félünk a kudarctól, félünk hibázni. Arra tanítanak minket az iskolában, hogy nem szabad hibázni. A hiba rossz és büntetés jár érte. Amikor meg kikerülünk a nagybetűs életbe, az ellentéte igaz. Meg kell engedned magadnak, hogy hibázz, hogy kudarcot vallj, akár még azt is, hogy teljes csődöt mondj. Ezekből tanulsz a legtöbbet. Ha elsőre sikerül, semmit sem tanulsz, sőt, elbízod magad. Annál nagyobbat koppansz az aszfalton a következő alkalommal, amikor ugyanezzel a lendülettel mész előre és nem jön össze. Mert valljuk be: legtöbbször nem jön össze. Ahhoz, hogy sikerüljön valami, újra meg újra neki kell lendülni.
Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. – Benjamin Franklin
Itt is igaz: nagyon fontos, hogy kristálytiszta legyen a célod. Pontosan lásd magad előtt azt, hogy hová szeretnél eljutni. Akkor nincs akadály előtted. Mindegy, hányszor nem sikerül, addig próbálod, amíg összejön.
Sikert és boldogságot:
Nem kell félni a hibáktól, kudarctól, csődtől. Megerősítenek. Úgy kell rájuk nézni, mint egy-egy leckére. Levonod belőlük a tanulságot, és onnantól tudod, hogy ez a módszer nem jött be. Felállsz, leporolod magad és mész tovább, megpróbálod másképp.