Légy okosabb, mint én voltam, és tanulj az én hibáimból!

Az én hibám az volt, hogy túlságosan bíztam a szerencsében, abban, hogy az ötletem elég jó. Nem végeztem semmilyen piackutatást, nem terveztem és nem volt semmilyen stratégiám. Csak beleugrottam a mély vízbe, majd kapálózva kellett kiússzak. A szerencsém az volt, hogy több lábon álltam, így elkerültem a teljes csődöt. Viszont lényeges anyagi veszteségekben volt részem, amelyek elkerülhetőek lettek volna.

Tudom, hogy a saját bőrön tapasztalt lecke egy életre szól, de olykor túl nagy árat kell érte fizetni.

A lényeg ez: a remény nem egy stratégia, legyen szó akár egy vállalkozásról, egy új házi kedvencről, a párkapcsolatunkról, házasságról, gyermekvállalásról, egy új állásról vagy egy spontán ötletről, hogy száguldjunk 220-al az autópályán.

Nem lehet mindig, mindennel számolni, mindenre gondolni, mindent előre kitervelni, de annak, hogy csupán a reménnyel indulunk neki valaminek, nem az a másik véglete, hogy mindent ki kell tervelni.

Bármilyen terv jobb, mint a semmilyen!”

Ha vállalkozásról van szó, piackutatást, üzleti tervet kell készíteni.

Ha egy házi kedvencről van szó, tájékozódni kell, mivel jár az eltartása, mennyi időt, pénzt és energiát igényel – ugyanis így kerül az utcára rengeteg „kedvenc”, a gazdik beleunnak és kiadják az útjukat.

Ha párkapcsolatról, házasságról, gyermekvállalásról van szó, a kommunikáció a kulcs. Legyenek hosszú távú, közös terveink, mert – ismétlem – a remény nem egy stratégia. Nem lesz minden rendben, sőt, olykor nagyon nehéz lesz. De ha vannak közös forgatókönyveink, fel vagyunk készülve a különböző lehetőségekre, már nem érnek annyira váratlanul a pofonok és tudunk együtt döntéseket hozni.

Még sorolhatnám, hiszen a lista hosszú, de ha megjegyezzük ezt az egy mondatot – a remény nem egy stratégia -, biztosan eszünkbe fog jutni a megfelelő pillanatban.

Sikert és boldogságot: