Nem szeretünk hibázni, sőt kifejezetten utáljuk, ha tévedünk, ezért bármit elkövetünk, hogy elkerüljük a baklövéseket. Ez így nagyon jó, de ennek ellenére, ha mégis hibázunk, akkor inkább örülnünk kellene, mint bosszankodnunk.
A legnagyobb igyekezetünk ellenére is elő fog fordulni, hogy néha megbotlunk, mellényúlunk vagy becsúszik egy bibi. Ezek ellen semmit sem tehetünk, azon kívül, hogy felkészülünk az ilyen esetekre, és amikor bekövetkeznek, levonjuk a következtetéseket, tanulságokat.
A legnagyobb hiba az, hogy ha hibázunk, azt csődként fogjuk fel. Tegyük fel, belevágjuk a fejszénket valami igazán nagyba – például belekezdünk egy vállalkozásba -, és valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük. Valljuk be, nagyon sok minden félresikerülhet egy ekkora projekt kapcsán. És mi megijedünk, megfutamodunk, és azt mondjuk, hiba volt egyáltalán belekezdeni is! Bárki, aki már vállalkozó, igazolni tudja: nem megy mindig, minden az elvárásaink szerint. De ez a normális. Amikor megtanulunk járni, akkor sem futunk az első napon maratont, hanem sokat csetlünk-botlunk, elesünk, de mindig felállunk és újra megpróbáljuk.
Bármilyen nagy dologba is kezdenénk bele, jusson eszünkbe: fogunk hibázni, méghozzá sokat, de ezek csak pillanatnyi akadályok, amelyekből tanulni kell. Egyetlen baki sem jelenti a teljes csődöt! Ha valami nem sikerül vagy balul sül el, nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk, hanem azt, hogy másképp kell újra megpróbálnunk. Ha mást nem is, de egy dolgot biztosan tanulunk ezekből a hibákból: hogy így újra ne csináljuk, mert nem működik!
Sikert és boldogságot: