A munkahelyi dilemma: dolgozzuk halálra magunkat vagy vegyük lazábbra az iramot?

Többen azt mondanák, hogy a legjobb valahol középen lenni, épp annyit dolgozni, hogy ne haljunk bele, de azért többet, mint amennyi ahhoz kell, hogy ne rúgjanak ki. Egyetértek azzal, hogy ne dolgozzuk halálra magunkat egy olyan állásban, ahol nem vagyunk értékelve. Viszont azzal is egyetértek, hogy érdemes kettőt lépni egy helyett. Ellentmondásos? Lehet, hogy annak tűnik, de egyáltalán nem az.

Ha olyan állásban dolgozunk, ahol nem vagyunk értékelve, ahol kizsákmányolnak és még legalább meg sem fizetnek érte rendesen, ne dolgozzuk agyon magunkat. Nem érdemlik meg és mi is többet érdemlünk. Tehát: változtassunk állást. A munkahelynek nem csak az a lényege, hogy ételt tegyen az asztalra, hiszen az állásunkban töltjük a fél életünket, tehát megérdemeljük, hogy jól teljen ez az idő. Különben tényleg azt írják majd a sírkövünkre: „Halálra dolgozta magát”. Szó szerint. Ne tegyük ezt. Keressünk kiutat, ami valószínűleg egy új állást jelent. Nehéz, nagyon nehéz, de inkább legyen nehéz most, mint egész hátralévő életünkben.

S ha vért izzadva is, de sikerült egy olyan állást találnunk, amit szeretünk, ahol értékelnek s talán még jól meg is fizetnek, adjunk bele anyait-apait. Ne lépjünk kettőt egy helyett, hanem egyenesen ugorjunk hármat. Az a jó az ilyen munkahelyekben, hogy ha akarjuk sem tudjuk halálra dolgozni magunkat. Ha egyszer valamit szeretünk, akkor az nem, hogy kiszívja az energiánkat, feltölt. Fizikailag lehet, hogy nap mint nap elfáradunk, de lelkileg feltöltődünk és ezért megéri a plusz erőfeszítést. Ráadásul még a siker is ezen az úton vár ránk.