Az ember mindig a leggyorsabb, legkönnyebb módját keresi annak, hogy a lehető leghamarabb megkapja azt, amit akar, nem számolva a hosszú távú következményekkel.
Hallgasd meg (2:03 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Talán a legjobb példa erre, hogy miért csalják meg egymást az emberek? Mert csupán a rövid távú „hasznot” tartják szem előtt. Sokan nem követnék el ezt a hibát, ha belegondolnának abba, hogy ez mit eredményez később számukra.
Ugyanilyen gyakran elkövetett hiba az adócsalás. Ebben az esetben is az emberek csak a rövid távú hasznot látják, és meg sem fordul a fejükben az, hogy a szabadságukat kockáztatják
Az ember állítólag nem képes arra, hogy öt évnél távolabb előrelásson a saját jövőjébe. De ez még nem kifogás arra, hogy egyáltalán ne gondoljunk a mai tetteink jövőbeni következményeire.
Ezt a hibát időnként magam is elkövetem – szerencsére nem túl gyakran -, úgy is mondhatnám, hogy nem látom a fától az erdőt. Szerencsére nem vagyok egyedül, így a – főként a fontos és másokat is érintő – döntéseimet azután hozom meg, hogy másokkal megbeszéltem. És valljuk be: a legtöbb döntés másokra is hatással van, úgy lenne igazságos, hogy bevonjuk az érintetteket.
Tanulok, fejlődök, igyekszem a hosszú távú következményekkel is számolni, próbálok arra is gondolni, ami a fa mögött, az erdőben leselkedik rám. Azt is tudom, hogy egyedül sokkal nehezebb lenne, több szem többet lát, és ahányan vagyunk, annyiféleképp látjuk a dolgokat. Ezért ha fontos döntés előtt állunk, azt ajánlom, mindenképp vonjuk be azokat is, akiket érinthet a döntésünk, így nemcsak, hogy jobb döntést hozhatunk, de számos, utólagos kellemetlenségtől is megkímélhetjük magunkat.
Sikert és boldogságot: