Gyakran érzed magad stresszesnek, túlterheltnek? Ismerd meg a leggyakrabban előforduló 4 olyan szokást, amely megkeseríti az emberek életét, és tudd meg, mit tehetsz ezek ellen.
Hallgasd meg (9:34 perc) ⇩
Olvasd el (9 perc) ⇩
Az első, leggyakrabban előforduló szokásunk, hogy elnyomjuk a negatív érzelmeinket, és hosszabb-rövidebb ideig úgy érezzük, hogy ez egy kézenfekvő megoldás. Csakhogy hosszú távon az elfojtott harag, düh és szomorúság sokkal több kárt okozhat, mint ha kiengednénk őket a pillanat hevében. Szakemberek szerint a legtöbb betegség, mint a keringési zavarok vagy a szívbetegségek, pontosan ezeknek köszönhető. De ez is csupán a jéghegy csúcsa, hiszen a pszichés problémák mellett – mint az alacsony önértékelés vagy a depresszió – olyan tünetei is lehetnek mindezeknek, mint például a kóros elhízás.
Ide tartozik ugyanakkor a problémák halmozása. Azaz nem elég, hogy elnyomjuk az érzelmeinket, egyre csak halmozzuk ezekre a különböző stressz-előidéző tényezőket. Ez egyrészt ellentéte az elfojtásnak, hiszen felismerjük a stresszt és törődünk is vele, csakhogy nem megfelelőképpen, hiszen ha hagyjuk, hogy a stressz felülkerekedjen rajtunk, vagy ha túlelemezzük, ahelyett hogy feldolgoznánk, pontosan olyan hatása lesz ránk nézve, mintha elnyomnánk magunkban.
A második rossz szokásunk a negatív gondolatok táplálása. Ezt félig-meddig szó szerint kell értenünk, hiszen amit táplálunk, az fog fejlődni. Ha többet foglalkozunk a negatív gondolatainkkal, mint a pozitívakkal, előbbieknek adunk erőt, azok fogják uralni a gondolatainkat. A gondolataink pedig meghatározzák a szavainkat és a tetteinket, tehát utóvégül rajtunk csattan az ostor.
A harmadik rossz szokásunk, hogy túl sok időt töltünk a közösségi médián. Bizonyított tény, hogy a túlzott közösségi média fogyasztása eltorzítja a világnézetünket, negatívan befolyásolja az önmagunkról alkotott képünket, rombolja az önbizalmunkat és egy sor negatív gondolatot ültet a fejünkbe, amelyek elferdítik a valóságról alkotott nézeteinket. Nem beszélve arról, hogy fizikailag is megterhelő, hiszen a telefon felett görnyedés hátfájáshoz és gerinctáji panaszokhoz vezet.
A negyedik rossz szokásunk, hogy nem vállaljuk fel a valódi énünket. A másoknak való megfelelési vágy mindannyiunkban jelen van, sajnos túl sokszor elnyomjuk magunkban a valódi gondolatainkat, mert félünk mások véleményétől, tartunk attól, hogy más mit fog mondani rólunk, sőt egyenesen rettegünk az ítélkezéstől. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire pusztító ránk nézve.
Magadra ismertél? Én igen, bűnös vagyok mindenik pontot illetően. A jó hír az, hogy többnyire kigyógyultam belőlük, és neked is sikerülni fog. Továbbra is elnyomom magamban a haragot, de már tanulom és gyakorlom, hogyan előzzem meg, hogy ne is legyen, amit el akarjak fojtani magamban. Nézzük meg pontról pontra a megoldásokat:
Az első szokás az érzelmek elfojtása, erre nagyon egyszerű a megoldás: ne tedd. Egyébként azért tesszük ezt, mert gyakran könnyebb nem foglalkozni velük, mint szembenézni a valósággal. Igen, néha pocsékul érezzük magunkat, de el kell fogadnunk: okkal van ez. Ha éhes vagyok, az azért van, mert egy ideje nem ettem. Elfojthatom, de hamarosan újra éhes leszek. Újra elfojthatom, de nem tehetem ezt a végtelenségig. Egy idő után már kínosan fájni fog az éhség. Miért várnánk ezt meg? Ez a megoldás: ha érzünk valamit, engedjük, hogy érezzük, vegyük tudomásul, hogy most ezt érezzük, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy miért érezzük éppen azt, amit. Csak egyszerűen engedjük, hogy átjárjon az érzelem, és tudatosítsuk magunkba: okkal történik ez.
Az első rossz szokás második változata a stresszfaktorok halmozása és a túlanalizálás. A megoldás ezekre az, hogy ne engedjük felgyűlni a problémákat. Ha a szennyesünket nem mossuk ki, hanem egyre csak gyűjtjük és gyűjtjük, egy idő után nem lesz tiszta ruhánk, és ellep a szenny meg a bűz. Tehát a problémáinkkal időben kell foglalkozni, nem szabad őket halogatni, ugyanakkor az sem megoldás, hogy csak annyit teszünk, hogy kattogunk rajtuk. A megoldásra kell fókuszálni, nem a problémára!
A második rossz szokásunk a negatív gondolatok körül forog. Ezt át kell fordítani a pozitívumok felé, még akkor is, ha az életünk ezen szakaszában látszólag semmi pozitív nincs. Ha valóban így lenne, egyrészt nagyon sajnálom, másrészt viszont tudni kell azt, hogy mindig lehetne rosszabb. A legeslegrosszabbhoz képest a rossz valójában jónak számít. Őrültségnek hangzik, de ez a megoldás: meg kell változtatnunk a nézőpontunkat arról, hogy hú, de rossz most nekem, arra, hogy lehetne sokkal rosszabb, de jó, hogy nem rosszabb! Gyakran csak annyi a megoldás, hogy meg kell tanulnunk hálásnak lenni mindazért, amivel rendelkezünk, ahelyett, hogy azon rágódnánk, amink nincs.
A harmadik rossz szokásra számos megoldás létezik, talán a leggyakorlatiasabb az, ha egyszerűen lecseréljük a telefonunkat egy régi fajta, gombos készülékre. Így azonnal megszűnik a probléma, és még a kísértésnek sem tesszük ki magunkat. További megoldások lehetnek: törölni a közösségi média fiókjainkat és az appokat a telefonról, vagy korlátozni a naponta rajtuk töltött időt egy másik app segítségével, ami az időkorlát elérésénél egyszerűen megtiltja a hozzáférést. Ilyenek például: Offtime (iOS, Android), Moment (iOS), BreakFree (iOS, Android), Flipd (iOS, Android), AppDetox (Android), Stay on Task (Android).
A negyedik rossz szokásunk talán a legnagyobb negatív hatással van ránk mind közül, ugyanis az, hogy nem vállaljuk fel valódi önmagunkat, óriási terhet ró ránk. Ennek orvoslására először is azt kell megvizsgálnunk, hogy hány olyan ember van az életünkben, aki tényleg fontos számunkra. Ezek azok az emberek, akikért akár az életünket is adnánk. Ők azok, akik ha a segítségünkre szorulnak, csapot-papot hagyunk és rohanunk. A legtöbb ember életében ezek száma kevesebb, mint tíz. Nos, amikor arról van szó, hogy kinek akarunk megfelelni, azt hiszem, hogy legfeljebb ennek a tíz embernek lehet bármi beleszólása, mindenki más elmehet a fenébe, egyszerűen nem számít, mit gondolnak.
De ezzel se elégedjünk meg, hiszen akár ez a tíz ember is valóságosan megkeserítheti az életünket – menjünk tovább: ez a tíz ember közül hány olyan, akinek az életéről azt mondanánk, szívesen cserélnénk velük? De persze tokkal-vonóval! Általában a válasz nulla, hiszen mindenkinek vannak problémái, amit nem kívánunk magunknak. Ha meg így nézzük, akkor valójában hány olyan ember van, akinek igazán meg kell felelnünk? A válasz: egy. Saját magunk.
És akkor kérdezzük meg: elégedettek vagyunk önmagunkkal? Elfogadjuk és szeretjük magunkat? Ha nem, miért nem? És azt valóban mi nem szeretjük magunkban vagy valaki más? Ez nagyon fontos! Mert ha más, akkor ahogy az imént is mondtam: az az ők bajuk, nem a miénk! Ha nekünk jól van így, másnak (annak a bizonyos tíz embernek) az a kötelessége, hogy elfogadjon minket így! De ha mégis mi vagyunk azok, akik úgy gondolják – bármilyen külső befolyástól mentesen -, hogy ezt és ezt nem szeretjük magunkban, jó hírem van! Szabad akarattal rendelkezünk: dönthetünk úgy, hogy megváltozunk!
Az imént felsorolt négy szokás nem meríti ki az összes olyan problémát, amelyek miatt stresszesnek és kimerültnek érezhetjük magunkat, de megoldást kínál azokra, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő. A stressz és a frusztráció a mindennapjaink részévé vált, szinte nincs olyan ember a földön, aki ne szenvedne ezektől. Az viszont, hogy hogyan éljük meg mindezeket, és mennyire bélyegzik meg a mindennapjainkat, az egészségünket és az életünket, teljes mértékben tőlünk függ. Még akkor is, ha úgy látjuk, hogy semmi irányításunk nincs felettük, valójában van. Mindig van, csak meg kell találnunk a megoldást. Te viszont most már tudod, hogy a megoldás nem annyira nehéz!
Sikert és boldogságot: