Én mindig is abban hittem, hogy a problémák okozzák a boldogtalanságot. Ha nem lennének problémáim, boldog lennék. Ez majdnem igaz is, kivéve, hogy nem az.
Arra kellett rájönnöm ma, hogy nincs élet problémák nélkül. Gyakorlatilag az élet problémák sorozata. Azzal, hogy megoldunk egy problémát, azonnal megteremtünk egy másikat, és ez egy végtelen folyamat, aminek csak egyféleképp lehet vége. Az az ember, akinek nincsenek problémái, annak van a legnagyobb problémája, ugyanis halott.
Minden probléma ellentéte is ugyanúgy probléma. A szegény ember legnagyobb problémája az, hogy nincs pénze. De ott vannak a gazdagok, akiknek meg pont az a problémájuk, hogy van pénzük. Van, akinek a legnagyobb problémája az, hogy boldogtalan a párkapcsolatában. És van, aki azért siránkozik, mert szingli. Akinek kicsi a háza, az a baja, hogy nem fér benne, akinek meg nagy, az a gond, hogy túl sokba kerül fenntartani.
Minden probléma megoldásával létrehozunk egy újabb problémát. Ha az a gondom, hogy túlsúlyos vagyok, fitneszbérletet veszek, mert abban látom a megoldást. De ezzel rögtön elejét veszem egy sor másik problémának: időt kell rá szakítanom, kell legyen sportruházatom, nem is beszélve a legnagyobb problémáról, hogy ott kell kiköpjem a tüdőmet a nyolcszázezres fordulaton pörgő futópadon.
Ha az a gondom, hogy boldogtalan vagyok a párkapcsolatomban, kiléphetek belőle, de akkor egyedül leszek, és jobban utálok egyedül lenni, mint amennyire kiábrándító a párom, és még gondolni sem merek arra, hogy újra ki kell tegyem magam a friss hús piacra. És ez csak kettő abból a több tucat problémából, amit csupán egy szakítással idézek elő. Akkor inkább maradok itt, ahol vagyok (de ez egy teljesen másik bejegyzés témája).
Eddig a következő két tényt ismerjük: 1 – a problémák boldogtalanná tesznek, 2 – a problémáktól nem lehet megszabadulni. Akkor tehát ezekből az következik, hogy esélyünk sincs a boldogságra? Akkor mégis hogy van annyi boldog ember a földön? Nekik nincsenek problémáik? Dehogynem. Vannak, hiszen mint mondtam, egyfajta ember van, akinek nincsenek problémái, és ő egészen biztos, hogy nem boldog.
A problémák a boldogtalanság mellett egyben a boldogság forrását is jelentik. Ugyanis ha megoldjuk a problémáinkat, boldogok leszünk. (Ez most úgy néz ki, mintha teljesen ellentmondanék az előző állításaimnak, de nem!) A kulcs: a megoldani a problémákat. Az a folyamat tesz boldoggá, miközben megoldjuk a problémáinkat. Ugye, milyen huncut?
Tudjuk már, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének problémái. Aki azt mondja, az vagy hazudik nekünk, vagy hazudik magának. Tök mindegy: bajban van. Mert csak az lehet boldog, aki elfogadja a tényt: kellenek az életünkbe a problémák, mert azok tesznek minket boldoggá.
Most nem szeretnék kitérni arra a részletre, hogy vannak olyan problémák, amiket nem lehet megoldani – erre a választ már számtalanszor leírtam. Na jó, leírom még egyszer: azt, amit nem lehet megoldani, el kell fogadni úgy, ahogy van. Azzal kell foglalkozni, amire van megoldás – és ez lesz az, ami boldoggá fog tenni bennünket. Ha nem hisszük, nézzünk szét a nagyvilágban és lássuk meg azt, hogy sok millió ember van, akinek sokkal nagyobb problémái vannak, mint a miénk és ők mégis boldogok. Van, akinek se keze, se lába. Van, akinek se anyja, se apja. Van, aki szegényebb az út poránál. És mégis boldogok.
Boldogok szeretnénk lenni? Nézzünk szét az életünkben és ismerjük fel a problémáinkat, majd álljunk neki és oldjuk meg azokat, amelyeket meg lehet oldani. És ha már itt tartunk: mindenre van megoldás. Tehát mindannyian lehetünk boldogok és legyünk is, mert megérdemeljük.
Sikert és boldogságot: