Az élet egy új nézőpontból, ami szerint minden más értelmet kap

Igen, akkor, abban a pillanatban azt gondoljuk, hogy az a legfontosabb. Én azt gondolom, hogy az igazi probléma nem maga a probléma, hanem hogy nem látjuk a fától az erdőt. Hogy csak akkor vesszük észre mindazt, ami igazán fontos, amikor már nincs.

„Akkor értékeljük azt, ami valójában fontos, amikor már késő.”

Olvastam egy szívszorító történetet a Cloudability platform alapítójának, J.R. Storment személyes blogjában. A történet arról szól, hogyan vesztették el három fiúkból az egyiket. A blogbejegyzés angol nyelven itt olvasható. 

Négy következtetést vontam le:

1. Az élet túl rövid és nem lehet kiszámítani, kinek mikor ér véget.
2. Meg kell állapítani, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazán fontosak számunkra.
3. Szabályokat, irányelveket állítani fel a 2. pont alapján.
4. A 2. pont függvényében értékelni a problémákat, hogy ne csináljunk bolhából elefántot.

Ha, tegyük fel, én azt mondom, hogy az egészségem és a szeretteim a legfontosabbak számomra, akkor a szabályok valahogy így néznének ki:

• Vigyázz az egészségedre! 

1. 1. Sportolj minden nap!
   2. Csak olyasmit egyél és igyál, ami nem árt az egészségednek!
   3. Kerüld a stresszt!

• Ápold a kapcsolatot a szeretteiddel!

1. 1. Tölts minőségi időt a szeretteiddel!
   2. Amikor velük vagy, légy velük (nincs telefon, tévé)!
   3. Vita, nézeteltérés esetén jusson eszedbe: az élet rövid! 

Azért van szükség a szabályokra, mert azok nélkül hiába állapítom meg, hogy mi a fontos, mert ha épp megkívánom a kólát chipsszel, meg fogom enni. Ha nem figyelek oda, a mindennapok zűrzavara átveszi az irányítást az életem felett, és nem jut időm a szeretteimre. Például ha fizikailag velük is vagyok, de a figyelmem máshol, mondjuk a telefonomon van, akkor annyi, mintha ott sem lennék. 

A szabályok egyszerűek, tömörek, és úgymond rákényszerítenek, hogy a helyes utat válasszam, ami hosszú távon meghálálja magát. És a legfontosabb: 

„Értékeld, amid van, amikor van, ameddig van!”