A legapróbb dolgokon csúszunk el nap mint nap, s közben vesztegetjük életünk legnagyobb értékét: az időt. Az időt, amit együtt tölthetnénk másokkal, úgy, hogy közben jól érezzük magunkat. 

Hallgasd meg (2:51 perc) ⇩

Olvasd el (2:30 perc) ⇩

Reggeli rutinom része, hogy gondolatban kifejezem a hálámat három dologért, és ezeket leírom. Általában apró és szinte jelentéktelennek tűnő dolgok ezek, mint például: hálás vagyok, hogy vannak ujjaim, mert tudok velük fogni, írni, vakarózni, vagy hálás vagyok a vízért, amit az imént ittam. Ez a napi néhány perc egetrengető pozitív hatással van a mindennapjaimra és az egész életemre.

A hálaadás pozitív hatásait már elég rövid időn belül megtapasztaltam: felismertem olyasmiket az életemben, amiket azelőtt teljesen természetesnek vettem. Ennek pedig közvetlen következménye az, hogy sokkal értékesebbnek látom az életemet és mindent, ami annak része. A legapróbb dolgoktól is boldogság tölt el! 

Hogyan végezhetjük el ezt a gyakorlatot nap mint nap?

Mindössze egy-két percre van szükségünk minden reggel, továbbá kell hozzá papír meg írószer. Engedjük el magunkat, és írjuk le az első három dolgot, amiért hálásak vagyunk. Eleinte kissé nehezen fog menni, de pár nap után már sokkal könnyebb lesz. Ha azt látjuk, hogy reggelről reggelre ugyanazok a dolgok jutnak az eszünkbe, használjuk a következő taktikákat: 

1. Kérdezzük meg magunkat mindig másképp. Miért vagyok hálás? Kiért vagyok hálás? Mi történt tegnap, amiért hálát érzek? Mit tett értem más, ami jól esett nekem? Mi van bennem, amiért hálás vagyok? Mit tudok én, amiért hálás lehetek? 
2. Lessünk! Nézzük meg, hogy más miért hálás: keressünk rá az interneten, hogy „miért lehetnék hálás”, majd válogassunk kedvünkre a számtalan találat között.

A gyakorlat során egy dolog azonban rendkívül fontos: ne legyünk felületesek! Ne írjunk le közhelyeket, csak azért, mert jól mutatnak a papíron. Senki nem fogja ezeket elolvasni, úgyhogy lehetünk bátran őszinték. A legfontosabb része a gyakorlatnak az, hogy érezzük a hálát. Hunyjuk le a szemünket és érezzük, hogy hálásak vagyunk, hogy az a dolog, amire épp gondolunk, egy jó dolog és nélküle kevesebb lenne az életünk.