Úgy gondolom, sikeres vagyok. Miért? Voltak terveim, vágyaim és valóra váltottam őket. De nem volt könnyű út, hiszen megrögzött igenmondó voltam. Lehetne, hogy…? Igen. Beleegyeznél, hogy…? Igen. Tudod, van az a… Igen… Most már látom, sokkal könnyebb lett volna, ha megtanultam volna nemet mondani.

Ha időben megtanultam volna, hogy nemet kell mondani, méghozzá többször, mint igent, sokkal hamarabb értem volna el azt a siker-szintet, amire vágytam. Nem bánom, hogy ezen az úton jártam, a nehezebb út megerősít, többet lehet tanulni belőle. Pusztán levontam az egyszerű és tényszerű következtetést: könnyebb lett volna. 

Azt gondoltam, hogy nemet mondani udvariatlanság, sőt gorombaság. Ha valaki megkér valamire, hogy mondj nemet? Ha valaki elakad és segítséget kér, hogy mondhatnék nemet? Ha valaki jön egy nagyszerű ötlettel, és csillog a szeme a lelkesedéstől, hogy mondj neki nemet? Bevallom, nehéz. De ma már tudom, hogy szükséges.

Először is: nem én felelek más boldogságáért. Ha valaki nem tudja feldolgozni az elutasítást, akkor azért nem én vagyok a hibás. És azzal vigasztalom magam: minden nemtől edződik a másik fél. Megtanulja, hogy nem megy mindig minden simán, csak azért, mert ő bajban van, vagy mert épp lelkes, vagy azt gondolja, hogy ez a világ legjobb ötlete. Igen, ki fog akadni: „hogy lehet erre nemet mondani?”, mekkora barom vagyok, satöbbi, de ismétlem: ez már nem az én problémám. 

Másodszor: az időm a legfontosabb értékem, vigyáznom kell rá. Úgyhogy ragaszkodnom kell a terveimhez, a céljaimhoz, és ezt csak úgy tudom megtenni, ha nemet mondok. Nemet mondok a megzavarásokra, nemet mondok az időpazarlásokra, és ezáltal nemet mondok sok lehetőségre is. De elfogadom, hogy ez szükséges ahhoz, hogy azon az úton járjak, amin én szeretnék, és hogy ne más döntse el, mivel töltöm el az időmet. 

Harmadszor: az összpontosítás a nemről szól. Ahhoz, hogy maximális teljesítménnyel tudjam azt tenni, amit szeretnék, ki kell zárjak minden mást. Például ha blogbejegyzést írok, a legfontosabb a figyelmem. Mert azért írok, hogy egy gondolatot letisztázzak magamban. De ha közben messengerezek, Facebookozok, e-mailekre válaszolok, kollégákkal megbeszéléseket tartok, egyrészt soha nem érek a bejegyzés végére, másrészt egy nagy zagyvaság lesz belőle. S ami a legrosszabb, hogy semmit sem tanulok belőle, semmit sem fejlődök. Ennyi lesz: egy nagy semmi. Tehát kikapcsolok mindent és mindenkit, és arra figyelek, amit csinálok. Tudod, hogy mennyivel vagyok hatékonyabb? Percek alatt végzem el azt, amire egyébként órák mentek volna el.

Tanuljunk meg nemet mondani, meglátjuk, mennyire megkönnyíti az életünket! Legközelebb, amikor érezzük, hogy nemet kell mondanunk, csak mondjuk egyszerűen a következőt: „sajnálom, de a válaszom nem”. Ne magyarázkodj, mert a magyarázkodás egy kifogás, ami újabb lehetőséget ad a másik félnek arra, hogy kifogáskezeléssel vágjon vissza, és belebonyolodtok egy olyan beszélgetésbe, amire te már igazából mondtál egy nemet. Az emberek meg lassan megszokják: ha te azt mondod, nem, akkor ott vége, nincs tovább.