Biztos vagyok benne, hogy a szülők csak a legjobbat akarják a gyermekeiknek, amikor arra biztatják őket, hogy szerezzenek diplomát. Azonban fontos, hogy nyitottak legyünk az alternatív utakra is, és támogassuk a gyerekeinket abban, hogy megtalálják a saját útjukat a sikerhez.
Sokáig úgy gondoltuk, a felsőfokú végzettség az egyetlen út a karrierépítéshez és a jóléthez. De ma már tudjuk, hogy ez nincs feltétlenül így. Egyre több példát látunk arra, hogy valaki diploma nélkül is kiemelkedően sikeres lehet – gondoljunk csak olyan nevekre, mint Steve Jobs, Mark Zuckerberg vagy Bill Gates. Ők mind egyetem nélkül váltak a világ legbefolyásosabb embereivé.
Persze ez nem azt jelenti, hogy az egyetem értéktelen lenne. A felsőoktatás rengeteg lehetőséget kínál a fejlődésre, a kapcsolatépítésre, a szellemi gyarapodásra. De nem ez az egyetlen módja ezeknek. Különösen a mai digitális világban, ahol szinte bármilyen tudás elérhető online, az autodidakta tanulás egyre elfogadottabb és hatékony opció.
Vegyünk egy példát, a kedvencemet, a szoftverfejlesztést, és a példa kedvéért képzeljük magunk elé Gézát, azt a fiatal srácot, aki erős vonzalmat érez a bitek és bájtok világához. Tegyük fel, bele is kóstolt már rendesen az első 18 évében, ezért eldöntötte, ő szoftverfejlesztő lesz. Gyakorlatilag már az is, hiszen már írt néhány programot és nagy örömét lelte benne, de egyelőre kispályásnak számít. Nem csoda, hogy a tanárai arra biztatják, menjen IT egyetemre, a szülei pedig ki is néztek neki egy elitet, ahová valószínűleg be is jutna a gyerek, hiszen jó jegyei vannak, ügyesen tanul.
Géza azonban másképp látja a dolgokat. Nem azért, mert ne akarna egyetemre menni – hiszen hallott már egy-két dolgot róla, hogy mennyire jó buli -, sokkal inkább azért, mert Gézának tervei és céljai vannak. Ezek megvalósításához pedig úgy gondolja, hogy nem egyetemre van szüksége. A szülei tiltakoznak, ő azonban kitart az álláspontja mellett és felvázolja a következő forgatókönyvet a szüleinek:
– Ha egyetemre megyek, mélyen a zsebetekbe kell nyúlnotok – mondja, s ezzel azonnal megkapta a szülei figyelmét. – Ösztöndíjas leszek, azért nem kell fájjon a fejetek – teszi hozzá, mire szülei kissé fellélegeznek –, de szükségem lesz egy lakásra, ami havi legkevesebb 200€, plusz a rezsi átlagban 100€, plusz étel és ruha nagyjából 200€, s mindez úgy, hogy nem járok sehova szórakozni, nincs semmilyen felesleges költségem. Ez minimum 500€ havonta. Vagy meghúzhatom magam a bentlakásban és élek kantinkoszton, de anya ebbe nem menne bele – sandít az anyjára, aki már fel is ugrott a kanapéról és hevesen gesztikulálva tiltakozik. (Ez bejött.)
– Havi 500€ megszorozva 12 hónappal, az 6.000€ – utánanéztem, 10 hónapot kell majd ott lennem, de az albérletet folyamatosan fenn kell tartani -, szorozva 4 évvel, az 24.000€. És ez a minimum. Ennyibe kerül, hogy a 4 év végén meglobogtassak egy diplomát, amivel majd hiába kopogtatok bármely nagyobb szoftverfejlesztő cégnél, mert az első kérdésük az lesz: van-e tapasztalatod, mutasd meg, mit alkottál eddig – tart egy lélegzetnyi szünetet, a szülők már kellőképp le vannak sokkolódva, csak bámulnak a fiúkra, mint borjú az új kapura.
– Vaaaagy… – folytatja Géza –, megspóroljuk ezt a 24.000€-t.
A szülők szeme felcsillan, mit sem sejtve, hogy mi következik.
– Itthon maradok – megint az anyjára sandít, akinek látszólag tetszik az ötlet –, és őrült tanulásba kezdek. Kiválasztok egy szakterületet és mindent megtanulok róla. Legfeljebb egy év alatt olyan tudással rendelkezem majd, amit még az egyetemen sem tudnak nyújtani. És a legjobb: semmibe sem fog kerülni. Nem hagyom abba a tanulást, de mellette állást keresek egy kisebb szoftverfejlesztő cégnél, hogy a tudásomat a gyakorlatban felhasználva előkészítsem a karrieremet a következő lépésre. Nem fogok sok pénzt keresni, de valószínűleg el fogom tudni tartani magamat, beszállok a családi kasszába, mert továbbra is itthon maradok.
A szülők álla a padlón, de Géza még nem fejezte be:
– Szerintem még félretenni is tudok úgy havi 100€-t. Számításaim szerint ez három év alatt nagyjából 4.000€-t jelent, amiből majd vehetek egy komoly számítógépet, s így a tudás, a tapasztalat és a technikai felszereltség hármasával megpályázhatok egy senior fejlesztői állást a világ bármelyik vezető szoftverkészítő cégénél. S mielőtt kérdeznétek: utánanéztem, nem kérnek egyetemi diplomát.
A beszélgetés még sokáig folytatódik, és végül Géza győzedelmeskedik. A döntés így szól: halaszthatja egy évig az egyetem megkezdését, és ha addigra sikerül mindent megvalósítani, a szülei beleegyeznek, hogy folytassa a tervét.
Nyilván ez egy olyan ideális történet, amikor a gyerek dönt úgy, hogy egyetem helyett a tanulást választja. Meggyőződésem, hogy egy-egy ilyen forgatókönyvvel a szülők is felkészülhetnek, ha eléggé ismerik gyerekeiket, és tudják, mi az, ami igazán közel áll a szívéhez.
„A sikert általában azok érik el, akik mernek nagyokat álmodni, és meg is teszik a szükséges lépéseket álmaik megvalósításáért.” – Usain Bolt
Tehát mielőtt automatikusan az egyetemre küldenénk a gyerekeinket, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el: mi az, ami igazán jó nekik? Mi az, amiben kiteljesedhetnek, ami boldoggá teheti őket? És aztán támogassuk őket abban, bármilyen úton is induljanak el. Mert végső soron az a siker, ha valaki azzá válhat, akivé lennie kell. Diploma ide vagy oda.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Nem túl kockázatos diploma nélkül nekivágni a karrierépítésnek?
Valóban vannak kockázatok, de ezek jól menedzselhetőek. A kulcs az, hogy folyamatosan képezzük magunkat, épüljön ki egy erős szakmai hálónk, és legyen B tervünk. Soha nem szabad leállni a tanulással és fejlődéssel, diploma nélkül különösen nem. De ha kellően elszántak és proaktívak vagyunk, a kitartás meghozza gyümölcsét.
Hogyan győzhetjük meg az aggódó nagyszülőket vagy rokonokat, akik ragaszkodnak a hagyományos egyetemi úthoz?
Legyünk türelmesek és empatikusak – ők egy másik generáció, más értékekkel és tapasztalatokkal. Magyarázzuk el higgadtan az álláspontunkat, hozzunk példákat sikeres diploma nélküli emberekre! Hangsúlyozzuk, hogy nem elvetjük a tanulást, csak máshogy közelítjük meg! És kérjük a bizalmukat és támogatásukat ezen az úton.
Mi van, ha a gyerek beiratkozik az egyetemre, de később mégis úgy dönt, hogy otthagyja? Kudarcként éljük ezt meg?
Semmiképp. Sok fiatal csak az egyetemen szembesül azzal, hogy más irányt szeretne adni az életének, és ez teljesen rendben van. Az ilyesmi nem kudarc, hanem egy értékes felismerés és tapasztalat. Kezeljük tanulási folyamatként, és támogassuk a gyerekünket, hogy megtalálja az új irányt!
Hogyan segítsük a gyerekeinket, ha diploma nélkül szeretnének érvényesülni?
Először is, beszéljük át velük alaposan a terveiket és motivációikat, hogy meggyőződjünk róla, jól átgondolták a dolgot! Aztán segítsünk nekik összeállítani egy akciótervet a céljaik eléréséhez – milyen készségekre lesz szükségük, hogyan tudják ezeket elsajátítani, milyen tapasztalatokat kell gyűjteniük. Keressünk számukra mentorokat, akiktől tanulhatnak, mutassunk nekik követendő példákat! És végig hangsúlyozzuk, hogy mellettük állunk ezen az úton.
Mi van, ha a diploma nélküli irányt választva a gyerek később mégis hátrányba kerül, például nem tud előrébb lépni a diplomás kollégákkal szemben?
Ilyen esetben érdemes fontolóra venni a diploma megszerzését munka mellett, akár részidőben vagy távoktatási formában. Sok egyetem kínál rugalmas, felnőttbarát képzéseket. Így az értékes szakmai tapasztalat mellé meg lehet szerezni az elméleti tudást is, ami valóban sok ajtót kinyithat. De ezt mindig az egyéni helyzet és célok függvényében kell mérlegelni.
Sikert és boldogságot: