Voltál már úgy, hogy azt gondoltad, ez már túl sok nekem, de nem mondtál semmit, mert mindenki más „benne volt”? Ez az az önszabotáló szokásunk, amibe nap mint nap mindannyian beleesünk.
Nem baj az, ha kilógsz a sorból. Ne vedd a szívedre, ha azt mondják neked, hogy önző vagy, csak azért, mert te nem akarsz valamit, amit mindenki más igen. Ettől nem vagy önző, sőt, ez önmagad szeretete. A saját határaidnak felállítása a szeretet jele – önmagad szeretetének: nem kényszeríted rá magad olyasmire, amit nem szeretnél megtenni.
Igen, feszegetnünk kell a komfortzónánkat és ki kell lépnünk belőle minél gyakrabban, mert csak akkor növekedünk. De ne mások nyomására tegyük ezt, hanem saját akaratunkból. Ha azért lépünk ki a komfortzónánkból, mert más önzőnek titulál, csorbul az önbecsülésünk.
Párkapcsolatokban előfordul, hogy az egyik akar valamit, a másik meg nem, erre az első ráakasztja az önző jelzőt a másodikra. A pillanat hevében úgy érezzük, hogy valóban önzőség részünkről, tehát engedünk a párunknak. Ezzel viszont saját magunk előtt szerepelünk le, hiszen azt mondjuk magunknak: arra sem vagy képes, hogy kiállj a saját akaratodért.
Szabjuk meg a határainkat és tartsuk be azokat. Mondjunk nemet nyugodt szívvel, ha nem kényelmes számunkra az, amire rá akarnak venni. Csak akkor tegyünk meg valamit, ha mi is akarjuk. És csak, hogy ne legyen félreértés: meg akarhatunk tenni valami olyat, amiről tudjuk, hogy kényelmetlen, és tegyük is meg, de csak akkor, ha mi, saját szabad akaratunkból döntöttünk így.
Sikert és boldogságot: