A legtöbb ember épp csak annyit nyújt a munkájában, amennyi szükséges ahhoz, hogy ne veszítse el azt. Sajnos sokan a párkapcsolatban is hasonlóképpen viselkednek.
Hallgasd meg (4:26 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Gondolom, ittál már teát kávézóban, étteremben. S mit éreztél, amikor csavartad a citromot és a lével együtt a magok is belepotyogtak a teádba? Gondolom, különösebben semmit, hiszen ez a természetes, a citromnak néha van magja is, amit majd ki kell halászni a csészéből, vagy aki ügyesebb, a fogaival megszűri a teát, hogy ne kelljen illetlenül köpködnie a magokat.
Találkoztam viszont egy olyan kávézóval, ahol a báros megkímélte a vendégeket ettől az „apró” kellemetlenségtől, és gondosan kiszedegette a magokat a felszeletelt citromból. Ezt viszont csak az vette észre, aki a citromot alaposabban szemügyre vette, és látta a kis lyukakat benne. Más csak egyszerűen belecsavarta a citromot, és örvendett a szerencséjének, hogy nem kapott magot, vagy egyszerűen észre sem vette. Csak akkor volt így tálalva a tea, amikor az a bizonyos báros volt műszakban. Innen tudom, hogy ez nem a kávézó által diktált előírás volt, hanem annak a talpraesett bárosnak az érdeme. Bravó!
De találkoztam olyan takarítóval is, aki ötcsillagos szinten űzte a munkáját. Egy reptéri mosdóba mentem be, amikor a fiatalember mosolyogva üdvözölt: „Hello, sir!” és láttam, nagyon figyel. Mielőtt a fülkébe léphettem volna, besurrant előttem, törölt egyet a wc csészén, egy gyors pillantást vetett a fülkére, majd kisurrant onnan és megtartotta nekem az ajtót, „Please” – tette hozzá. Mondanom sem kell, a fülke olyan tiszta volt, mintha otthon lettem volna. Még a két tekercs wc papír vége is be volt hajtva – mint a luxus hotelekben. Le voltam nyűgözve. A vicces az volt, hogy busás borravalót akartam hagyni neki, de visszautasította. Amikor pedig megdicsértem, hogy mennyire remek munkát végez, egyszerűen annyit mondott: „That’s my job, sir!” – „Ez a munkám, uram”.
Mindkét példában arra próbáltam rávilágítani, hogy milyen az az ember, aki a legmagasabb minőségben végzi el a munkáját. Mert mindig lehet egy kicsivel jobban, szebben, kiválóbban elvégezni azt, amit épp végzünk. S ezzel – azon kívül, hogy minden, amire rátesszük a kezünket, jobb lesz, mint azelőtt – saját magunknak teszünk egy szívességet. Mert a munkánk minőségével gyakorlatilag saját magunknak is bebizonyítjuk, hogy mennyire tiszteljük és értékeljük önmagunkat.
Ha átlagosan végezzük el a munkánkat, akkor azt mondjuk magunknak, hogy nem tartjuk nagyra a munkánkat és ezzel együtt önmagunkat sem. Pedig a munkánkban a legfontosabb tényező az, hogy mennyire érezzük értékesnek magunkat – ez tény. Ha meg mi saját magunknak azt mondjuk, hogy nem vagyunk elég értékesek, mit várhatunk el a feletteseinktől?
Ugyanez érvényes a párkapcsolatunkra is – ha mindig csak a minimumot adjuk, ha mindig csak épp annyit teszünk, amennyi szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a veszekedéseket, vagy még annyit sem -, azt bizonyítjuk be magunknak, hogy nem vagyunk értékesek, nem vagyunk szeretetre méltók. Ne lepődjünk meg rajta, ha ezt fogjuk kapni a párunktól és a kapcsolatunktól.
Ha sikert szeretnénk az élet bármely területén, akkor mindig, mindenben többet kell adnunk magunkból és magunktól, mint amit mások elvárnak tőlünk. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy növeljük az önbecsülésünket és ezzel együtt a saját értékünket. A siker egyik legfontosabb tényezője az, hogy mi magunk érezzük a lelkünk mélyén, hogy megérdemeljük azt.
Sikert és boldogságot: